idézetek

Hiszünk abban, hogy a művészet mindenkié...

Jean Kennedy Smith (Very Special Arts)











2010. december 17., péntek

Műhely hírek online


m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2010. december 15., összeállította: zsupos dóra



Műhely hírek online

A Speciális Művészeti Műhely online hírlevelét látod jelenleg monitorodon, mellyel sérült embertársaink művészeti tevékenységét, tagintézményeink rendezvényeit, Egyesületünk regionális, országos és nemzetközi programjait követheted nyomon!


A Mikulás puttonyából:

Gondolom, sokunk számára hangzik ismerősen a Duna Televízió által vetített Győztesek Világa című műsor, amely több éve foglalkozik sérült emberek mindennapjainak bemutatásával.
December elején adásba került a tordasi Szivárvány zenekar és a budapesti Csalogány gyermekkórus, mely felvételt ajánlom mindenki szíves figyelmébe! J


„Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni, ki tapogatózva, ki tudatosan, ki ahogy éppen tud…” /Hermann Hesse/
Ezzel a néhány mondattal szeretném felvezetni a következő linkajánlót, Fábián Gábor fotográfus Arcok a múló időben zsirai kiállítása kapcsán!


2009-ben Gyöngyösön a civilek által megalapított Elfogadás díját, kiosztásának második évében a gyöngyösi Hétszínvirág Napközi Otthon munkatársa, a Nemzeti Színkottás Zenekar zenei vezetője, Nádudvari Péter kapta! Gratulálunk!
Nem társkereső jelleggel tesszük közzé, és nem is egy curriculum vitae állásajánlatokhoz, de ennyit mégiscsak illenék Péterről (szerintünk): J



Művészbejáró

„Szívbajok ellen kisasszony szedjen tangót!”- dalolja a receptet Paudits Béla! Decemberi számunkban a nagy hidegre való tekintettel a forralt bor és a kalács mellé mi is táncos lábak pergő pattogását küldjük. A Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft. Balmazújvárosi Humán Szolgáltató Otthon nép- és társastáncosainak szemmozgató előadása következik!


Wywaras Dance Group

A modern- és társas táncok elsajátítására alakult tánccsoport Iszák Anna vezetésével 5 éve vette fel a „Wywaras” nevet (amely Újváros latin neve). A csoport közel 15 éve működik sikerrel.
A tánc – öröm! Közösségformáló ereje van. Nagyban hozzájárul a közösség-tudat kialakulásához. A társastánc személyiség formáló erővel bír, tartást, jellemet, megjelenést, viselkedést formál. Megtanít az egymással való viselkedés formáira, erkölcsi, magatartásbeli mintákat közvetít. A „Wywaras” tagjait büszkeséggel, örömmel tölti el a csoporthoz való tartozás.
Repertoárjuk széleskörű és igen változatos, megtalálhatóak benne a standard-, latin- és divattáncok egyaránt.
Előadásukban láthattunk már: - angol- és bécsi keringőt, disco táncot, party discot, swinget, Rock and Rollt, Cha-cha-cha-t, Szambát, Rumbát, Salsát.

Minden évben részt vesznek a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület által rendezett regionális és országos kulturális fesztiválokon.

2007-ben az első meghívásos formációs „REHA” táncversenyen, amelyet Andornaktályán rendeztek meg, a tánccsoport első helyezést ért el.
Kitartó munkájuk eredményeként alkalmuk volt már több ízben határainkon kívül is megmutatni tudásukat. Így lehetőségük volt az MSMME jóvoltából Hollandiában fellépni fogyatékkal élők fesztiválján, legutóbb pedig, szintén a Műhely közreműködésével, 2009.
októberében Lengyelországban megrendezett nemzetközi művészeti fesztiválon kategóriájukban értek el első helyezést.

Az elért eredmények, a munkájukat folyamatosan nyomon követő szakértők véleménye arra ösztönzik a táncosokat és vezetőjüket, hogy mindig újabb és újabb koreográfiákkal, vérpezsdítő ritmusokkal szórakoztassák a nézőket. A fiatalok örömmel készülnek minden fellépésre, hiszen lételemük a tánc és a zene.

Közel áll hozzájuk a latin zene világa, melyet a betanult táncok sikerei is bizonyítanak. 2010 októberében meghívást kaptak Budapestre az MSOSZ Eunice Kennedy Shriver Nemzetközi Emléknapjára, ahol több más intézmény művészeti csoportjával együtt színesítették műsorukkal a rendezvényt.

Fodorminta

A Fodorminta néptánccsoport már 12 éve sikeresen működik a nagyháti Intézményben.
A művészeti csoport hitvallását a következő gondolatokkal tudnánk kifejezni:
A tánc örömforrás, mely színesebbé teszi a hétköznapokat, ünnepnapokat. Javítja az önértékelést, önbizalmat ad, segít az önkifejezésben és az önmegvalósításban.
Nemcsak a közösségi együttlétek formáira tanít, hanem egymás elfogadására, egymás megbecsülésére is.
Célunk a magyar néptánckultúra elsajátítása, új tájegységek népi kultúrájának megismerése, a néptánc, népzene népszerűsítése.

A Fodorminta néptánccsoport tagjai számtalan hazai rendezvényen, regionális és országos fesztiválon aratott fergeteges sikert. Több alkalommal felkérték őket, hogy vendégelőadó csoportként vegyenek részt különböző városi rendezvényen.
A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület jóvoltából Lengyelországban is megmutatták milyen tehetséges előadói a magyar- és szűkebb környezetük, a hajdúsági táncoknak.
A Lengyelországban megrendezett zenei és táncfesztiválon saját műfajukban arany minősítést kaptak. A csoport repertoárja nagyon széles skálán mozog.
Felkészítő: Rohács Irén


Dortmund, InTakt, harmadik nekifutás

Elnökök elnöke, Asztalos Zsolt dortmundi élményei másodjára a színen! Kedves nézőink, dőljenek hátra, kapcsolják be a biztonsági öveiket. Indulás!

Europa InTakt: egyfajta életérzés ez, a ritmussal középpontban – így minősítettem legutóbb a Dortmundi Egyetem programját, melynek van még néhány említésre méltó mozzanata…

Nos, mindenekelőtt a műhelyekről, aztán pedig a bemutatókról. Különleges workshopok, különleges emberekkel – talán így lehetne legjobban jellemezni a történteket. Képzésein a Műhely is igyekszik kitekintést adni az európai trendekre, ami aztán a fesztiváli bemutatókon is tükröződik, itt azonban jóval nagyobb merítéssel találkozhattunk. Az érdekesebbeket említve:

  • Nálunk is jártak 2008-ban a török KeKeCa Body Percussion csoport fiataljai és tanárai, akik a testzene kifinomult formáját űzik, melyben az egyéni megmozdulások éppúgy határtalan lehetőségeket tartogatnak, mint közösen végzett gyakorlatok, vagy a kérdés - felelet játék
  • A tai chi művészete a mozgás és mozdulatlanság kettősét állítja középpontba, a résztvevők 5 állat, a medve, daru, majom, tigris és szarvas mozdulatait átvéve teremtettek kapcsolatot egymással
  • Hasonlóan a mozgás áll a bot-harc középpontjában, ami egyszerre tánc, harc, és játék. A harcosok 1 vagy 2 bottal ütéseket mérnek a földhöz vagy egymáshoz, miközben az egyszerű ütéseket kombinálják a partnerekkel, mozgás- hang- és ritmus effektusokkal. E játék a ritmusos mozgás egy olyan formája, amely segít abban, hogy az agressziót egy kreatív és kommunikatív módon vezessük le.
  • Több műhely is kapcsolódott a ritmushangszerek használatához, ilyen volt a közösségi ritmuskör, ahol egy dinamikus zenei közösség megteremtése volt a cél. Ezt - amint a bemutatón láthattuk - 3 nap alatt sikerült elérni s mindenki saját „hangján” szólalt meg.
  • A ritmushangszerek kiegészíthetők egy különleges dobfelszereléssel, a cajonnal, ami nem más, mint egy fából készült hangdoboz, melyre ráülve kézzel, lábbal játszhatunk - mindezt megtudhattuk, továbbá az afrikai és brazil dobolási stílust elsajátíthattuk egy külön workshop keretében.
  • A Stomp tette ismertté a tárgyakon és tárgyakkal való zenélést: kukák, seprűk és csövek nagyszerű hangzást adnak. Strokes!!!
  • Különlegesség a trinidadi dob, mind hangzásban, mind használatban: a zene és a mozgás ugyanis elválaszthatatlan, s itt már át is térünk a tánc megjelenési formáira
  • A dinamikus tánc műhelye egy olyan táncos módszert alkalmazott, amely a zenén és mozgáson keresztül történő önkifejezést segíti elő, alapvetően a résztvevők impulzusaira építve
  • A történetmesélés módjai közül az utóbbi években előtérbe került a mozgásszínház. Ezúttal a fénnyel és árnyékkal történő játékos interakció, a zeneválasztás, és mindezek vászon előtti vagy mögötti megjelenési módjaival is megismerkedhettünk, legalábbis az e műhelyben részt vett hallgatók.

Talán sok ez így, különösen olvasva s nem átélve – bár a dortmundi városháza aulájában tartott bemutató esten mindenki megtapasztalhatta, mire képes társa a zene, a ritmus segítségével.

Ahogy különleges műhely- és munkamódszereket és embereket ismerhettünk meg, úgy különleges és egyedi bemutatók részesei lehettünk, melyekből egy kis ízelítővel szolgálnak az alábbi linkek.
Már az első este élvezhettük a KeKeCa body percussion gyakorlatait, egy belga fúvós-, ill. egy francia ütős zenekartól pedig néhány műsorszám után improvizációs gyakorlatokat hallhattunk.

Másnap templomi koncerten mutatkozott be a magyar Csalogány Kórus, török-magyar népdalai elkápráztatták a hallgatóságot. Különleges színfoltja volt az estének az Esagramma olasz szimfonikus zenekar.

Harmadik este koncerthangulatot varázsolt a városi színház depójába egy dán rock zenekar, a Jacob Jensen Band (ők szintén jártak nálunk még 2001-ben a veszprémi fesztiválon, de azóta nagyot fordult velük a világ).

Europa InTakt: élmény volt! Akik ott voltak, láthatták azt is, amint egy ritmuszenekarban épp egy hordón dobolok… Hihetetlen, de megtörtént. Vagy csak álmodtam?
Asztalos Zsolt, Eger


A lap alja már-már szokásosan az én okosságaimmal van kitöltve (csak, hogy ne legyen üres a felület). A Santa Claus idő előtt érkezett, és egészen Ajkáig vitt Rudolf, majd a forgószél magával ragadott Pestiáig.

„Ese csillag voltál, másnap meg fecske…”

„Kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, kettesbe be…” Igen, akár így is el lehetett volna indulni Ajkára, ha nem lenne szakadó eső és plusz-mínusz 5 fok. Hihetetlen, de igen, mindenki kapaszkodjon meg: tél van! Csak én nem akarom elfogadni, hogy 3 különböző méretű és szín összeállítású zoknit kell felvennem a kiscsizmámba az ultra forró miniszoknyámhoz, mert hát ugye az ember lánya legyen meggyőző kinézetű télvíz idején is!
Szóval, november 30-át írunk, Andrásoknak nagy neve napján útra keltünk Ajkára (szerintem lassan lemegyünk a térképről), hogy részesei legyünk a Molnár Gábor Műhely Alapítvány tinédzserkorba lépésének, azaz a 15. születésnapi bulinak. Összegyűltünk, mint egy nagy boldog család és a délelőttöt színpadi előadások sokaságával fűszereztük (lásd: Ajka, Zsira, Darvastó, Dáka…).
6 láb projekt: és örömében felsikít, Huááá! 3 ajkai srác, akik testüket használják hangszerként s Dóra még így, a maga egyszerűségében ennyire megdöbbentőt nem látott s halott a színpadon, retina és auris petting egyben.
Csillag vagy fecske. Ha az életben. Zsákmányállat. Dereng már valami?! Nem csak egy zenekar, egy egész generációt felölelő életérzés. A Kispál és a Borz zenekar 23 éven át formálta a nemzeti öntudatot, s december 1-én Lovasi Bandi az ajkai Hangadók zenekarral lépett színpadra, egy igen személyes hangvételű riportot követően, melyet a zenekar tagjai készítettek. Azta, ennek a fazonnak élőben is olyan hangja van, mint az otthon agyonnyúzott cédéimen, ráadásul olyan meggyőzően zúzták a bandával, hogy azonnal meg akartam inni egy sört a jól ismert refrént követően: „amelyik rosszul van, az vagyok én… részegennnn!”.
Szerintem celeb vagyok (azt hiszem ez az a ma oly divatos kifejezés, amit minden ütődött magára ragaszthat, én miért is ne?!). Szóval, merem ezt kijelenteni felelősségem teljes tudatában: minimum annyit utazok, mint Madonna egy európai turné alatt.

Magyarország legnagyobb méretű falujába (értsd: Budapöst) érkeztünk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar „Kitárt Ajtók Ünnepére”. Hoppá-hoppá! Az MSMME egri művészeti stúdiója - SZÍN-FOLT - alkotóinak (H)ARCOK című kiállításával járult hozzá a rendezvény sikerességéhez.
Mi történhet meg férfi és nő között? Minden. Bármi. Szerelem. Féltékenység. Közöny. Szenvedély. A Baltazár Színház Fiúk, lányok előadásában 30 percnyi tömörített rózsaszínnel szegélyezett férfi-nő- hogyan is- mit is etűdöt láthattunk a megnyitót követően. Mókás kis előadás, magával ragadó karakterekkel, csattanós szöveggel (azért még sem egy KOMISZ!!!).

December 3-a a Fogyatékosság Világnapja, melynek kapcsán egész napos programsorozat várta az érdeklődőket a Bárczin. Magam maga szórakoztatására becsücsültem Verdes Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért non-profit szervezet képviselőjének előadására. Szabadságjogok, érdekérvényesítés, önrendelkezés… nofene. A média napjaink talán leggyilkosabb fegyvere, érdekes ki mindenkiből lehet ma cserebogár…
„A média szerepe a fogyatékos emberek megítélése” címmel Bombera Krisztina, Liling Tamás, Rúzsa Viktor és egyebek közt Novák Péter vitázott pro– és kontra. Muhajjj, komolyan mondom szájkarate jobbról és balról is a hírösember zuhatagban, az ember a nézőtéren meg csak bólogat egyik oldalról a másikra, mint a plüsskutya a kocsid kalaptartóján. Én mondom, életközeli élmény a javából, amikor rádöbbensz, nem te vagy hülye, csak a világ dolgai lázadnak ellened és tudod, hogy érdemes tenned azt amit, és akképpen ahogyan!

Összegezvén a hallottakat:
„Csak az győz, aki tudja, miért harcol és szilárdan hisz is az ügyben.”
/Tapasztalati szakértő képzés indult az ország 3 régiójában, tehát ma már így hívjuk az „OKJ”-s hajléktalant (ne nevess hangosan, a Szociális Expón tanultam!), ha én a fenti elv mellett voksolok, akkor majd engem anarchistának kell titulálni??? J/

No, csókolom!
Dórike

2010. december 10., péntek

Ajka, 2010. december 1.

Az ajkai kulturális fesztivál a házigazda Alapítvány vezetője, Lovas Irén köszöntő szavaival indult, melyek mindannyiunk számára megfontolásra érdemesek:


Kedves Vendégeink!

Még két nap, és elérkezik a Fogyatékosok Világnapja, december 3-án. Serdülőként, amikor még sportoltam, eljátszottam a gondolattal, hogy a sors fordulataként kerekesszékes is lehetnék…, de még olyan fejletlen volt a megküzdési stratégiám, hogy nem tudtam elképzelni, csak a totális kiszállást az életből. Ma már, lenne bátorságom segítséget kérni a többi sérülttől, hogy megpróbáljam az életet.

Sajnos az én serdülőkorom már a múlté, de van itt még egy kamasz a maga 15 évével, és ma azt is megmutatja, hogy lassan ő is „lenő”. Igen. LENŐ, és nem FELNŐ. Mert a csecsemő, aki anyja karján ül, bizony hosszú idő, míg a saját lábára áll, talán a 15 év sem elég, míg egy kiscsikó születése után alig pár órával, már a lábán egyensúlyoz. Ez a lenövésben lévő kamasz: a Molnár Gábor Műhely Alapítvány, aki állam-anyja karjain ül még, és egyre kevesebb támogatást kap tőle.

Ebben a lenövő fejlődésben minden „kamasz-betegséget” átélünk. Mint a kamaszokat, általában az érzelmi kielégületlenség, a felnőtt-hiány, a beszélgetések, a vitatkozások és a kedélyes együttlétek hiánya is belesodorja a kommunikációs csapdákba, ahol a panaszkodás, az irigység és a fontosság-hiány vezeti a munkát.
De velünk történik meg az is, hogy egy egész adventi-naptár dísz, megannyi csodás szőnyeg, több száz koszorú kerül ki a szorgos kezek közül. Egymásnak vetett vállak és hátak védik a bántásban, betegségben, gyászban szenvedő gondozót és fiatalt, ami nemcsak felnőtt, hanem agg bölcsességet is karmol az arcunkra.

Kedves Különleges Gondoskodást Igénylő Fiatalok! 15. születésnapunk alkalmából kívánni szeretnék nektek! Azt kívánom, hogy szeressétek úgy magatokat, ahogyan nálunk tanulnak szeretni! Kívánom, hogy higgyétek el magatokról, hogy képesek vagytok minden nap Ti is tenni magatokért! Keressétek meg az értékeiteket, és tiszteljétek magatokban azokat, ahogyan a napi dráma tanítja ezt nekünk!

Kedves Küzdő és Elfáradt Kollégák!
Kívánom nektek születésnapunk alkalmából, hogy szeressétek magatokat nagyon! Ne akarjatok! Minden kétségbeesésbe lássátok bele a következő lépést, és tegyétek is meg! És amikor már nem tudtok tovább küzdeni az ellenőrökkel, a főnökötökkel, a kollégáitokkal, akkor helyezkedjetek bele teljesen a sérült fiatalba, és ha már a szükségleteidet nem látod, akkor az övét fejts meg!

És most mindenkinek kívánok! Kívánom, hogy élvezzék ezt a mai napot különleges meleg remegéssel a szív körül, mert emberfeletti munkának lehetnek tanúi!
Jó szórakozást!

2010. december 7., kedd

1 hét vagy 2

Ismét eseménydús héten vagyunk túl, ami valójában már november 23-án elkezdődött. Akkor tartottuk ez évi utolsó elnökségi ülésünket Budapesten, – ilyen alkalmakkor fontos döntések is születnek – többek között elkezdtük összeállítani az MSMME 2011. évi kulturális programtervét.
Programokat tervezünk – ismét tanfolyam, filmszemle, nemzetközi kulturális fesztivál, alkotótábor, továbbá NESZ és KOMISZ fellépések szerepelnek „álmaink” között – miközben bizonytalan az Egyesület jövője, nem látjuk még a jövő évi működési költségek fedezetét. De álmok nélkül nem létezhet senki, mi sem…

Szóval miről is döntöttünk? Talán a legfontosabb, hogy kulturális fesztiválunk – amely 2011-től speciális művészeti fesztivál néven szerveződik, s mint ilyen a 9. nemzetközi és 24. országos rendezvény lesz a sorban – mottója: JÁTSZVA LÁTSZOM. Mint azt korábban írtuk, a tervezett helyszín Pécs, tervezett időpont június 30.- július 4.

A megbeszélést a szokásos irodai munka követte, mindaz, ami elhangzott papírra került, levelek születtek, programterv íródott – amely januári hírlevelünkben közre is adatik…

December 1-én hóesésben érkeztünk Ajkára, ahol a Molnár Gábor Műhely Alapítvány minden évben ezidőtájt, a fogyatékos emberek világnapjához kapcsolódva szervezi a Veszprém Megyei Kulturális Találkozót. S mit láttunk? Fellépő csoportok sorát ezúttal nem a helyi kaszinó, hanem a Nagy László Szabadidő Központ színpadán – köztük az ajkai HATLÁB formációt, amit az országos fesztiválra is várunk! – továbbá HANGADÓK koncertet, és mindent, mi szem szájnak ingere. Megszokott már, hogy a találkozó részeként beszélgetés zajlik egy meghívott előadóval: sérült fiatalok kérdezték korábban Novák Pétert, tavaly Katona Klárit és ez évben Lovasi Andrást. Vele persze a közös éneklés sem maradt el!
Ajkára szeretnénk még visszatérni, a találkozót regionálissá bővíteni, talán a Nemzeti Színkottás Zenekar is felléphetne egyszer egy jótékonysági gálaest keretében, segítve ezzel az Alapítvány munkáját. Meglátjuk mit hoz 2011…

És még mindig nincs vége a hétnek, melynek utolsó két napja Budapesten, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán talált bennünket. A Kitárt Ajtók Ünnepe keretében kiállítást rendeztünk az Egri Műhely szín-foltos festményeiből, standoltunk a civil börzén önkénteseket keresve, belepillantottunk a Baltazár Színház Fiúk Lányok c. előadásába. Meghallgathattuk Novák Péter, Görög Zita, Liling Tamás és mások véleményét a média fogyatékos emberek megjelenítésében játszott szerepéről.

Munkánk egy része az irodához kötődik, pályázatírás és elszámolás, hírlevél szerkesztés, minden olyan dolog, ami megalapozza a programok szervezését, másik része terepgyakorlat az ország adott rendezvényhelyszínein, találkozás azokkal, akikért dolgozunk. 


Hát ilyen 1 munkás hetünk, vagy 2.

2010. november 29., hétfő

Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2010. november 17., összeállította: zsupos dóra


Műhely hírek online

Kéthetente megújuló online hírlevelünk a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület rendezvényeiről, tagműhelyeink programjairól, értelmileg sérült embertársaink értékteremtő művészeti munkájáról tudósít. Akik szeretnének többet tudni rólunk, keressék fel honlapunkat vagy blogunkat!




Finomságok:

Ha szereted a művészetet, értékeled a festészetet, és érted az ecsetvonások hangját, akkor 2010. december 2-3-án mindenképpen el kell látogatnod az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar „Kitárt ajtók ünnepe” rendezvényére, melyen a Speciális Művészeti Műhely egri alkotóközösségének (Szín-Folt) műveit tekintheted meg egy rendhagyó kiállítás keretében!
Tehát ne feledd, december 2-3., Budapest, Ecseri út 3.


Szociális Expo

A Szociális Munka Napját kísérő - zárójel szociális szakemberek közös élményeket nyújtó ünnepe zárójel bezárva - III. Szociális Expon popsiztunk a napsütötte József Attila Művelődési Központban két teljes napot, az nagy Budapöstön!
Egyesületünk két tehetséges darvastói pacsirtája nyitotta meg a rendezvénysorozatot a szakma nagyágyúi előtt.
Úgy gondoltuk, a program keretében mi is élünk a lehetőséggel, hogy néhány sztereotípiától megfosszuk a világot, így nem kisebb nevek vonultak fel a zászlónk alatt megtartott workshopban, mint Bogdán Mária a „Dobbantó program” mentora, Mattyasovszky Zsófia, szociológus-szociálpolitikus, és a délután moderátoraként az elnökök elnöke, Asztalos Zsolt. A közel 3 órás workshop szakmai homálybogozása sikerrel zárult, fénnyel töltöttünk és töltődtünk!
/Szerénységem visszautasította az előadásra történt felkérések hadát az idei évben, a világ még nem áll készen Dórikére…J/


Mit nekünk Holly Wood!

Napjaink legnépszerűbb ismeretterjesztő, szórakoztató és művészeti célú technikai eszköze a FILM! Hatásszünet…
Lexikai ismereteink bővítése után büszkén bejelenteném a nagy hírt, mely szerint: az Ösvény Film rendezésében (Zsira Wood-on) elkészült a szarvasi XXIII. Országos Kulturális Fesztivál audiovizuális mozgókép anyaga!!!




MŰVÉSZBEJÁRÓ

Előző számunkban új rovatot indítottunk, melyben az Egyesület művészeti csoportjai lépnek non-verbálisan a porondra. Az ajkai Hangadók után második fellépőnk a Darvastói Musical Csoport tehetséges bagázsa!

A Fővárosi Önkormányzat Foglalkoztató Intézete, Darvastó művészeti csoportja régóta működik, jelenleg 13 lakó és 6 dolgozó szerepelésével. Munkájukat segítik továbbá az intézmény más területen dolgozó kollégái, például a technikai előkészítésben, a ruhák mosásában, varrásában, és a szereplésre történő szállításukban.
A csoport vezetője és a műsorok betanítója Szathmáry Zsuzsanna és Havasi Gábor.

A Musical Csoport kisebb-nagyobb előadásokat hoz létre az intézet lakóinak közreműködésével /pl.: tengerész tánc, kán-kán, Dzsungel könyve, Macskák/.
2008-ban a Hotel Menthol című musicalt tanulták be lakók és dolgozók, mellyel 2009-ben a Speciális Művészeti Műhely debreceni nemzetközi fesztiválja mellett több meghívásos rendezvényen is szerepeltek. Többek között a Fővárosi Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatal Szociális munka napja rendezvényén Budapesten, Veszprémben, valamint a környező településeken. Egy év távlatában 20 fellépést tudhat maga mögött a társulat.
2010-ben a Dallal-tánccal a világ körül című műsorukkal vettek részt fesztiválokon, meghívásokat kaptak a fővárosba, a Badacsonyi Szüret rendezvényére, falunapokra és a társintézményekbe.
A tehetséges fiatalok olyan klasszikusokat vonultatnak fel színpadi előadásukban, mint a Szóló szaxofon, vagy épp az Imádok útra kelni refrénű slágerek.


Dortmund, InTakt, II. felvonás

Helycserés támadás után, most a dortmundi képzést Mattyasovszky Zsófia aspektusából szemlélhetjük útibeszámolónk második fejezetében.

Folytatásos mese

Egyszer volt, hol nem volt… egy régi téli estén nagyon influenzásan szenderegve hevertem. A telefon hangja ragadott ki beteg állapotomból és a kagylóból László bátyám kedvesen lelkes hangját hallottam: itt a hamburgi egyetemen a csoportomban van egy nő, aki olyan együttest keresne, amelyik zenél és fogyatékos emberek is vannak benne. Jól emlékszem, hogy te valami ilyesmiben tudnál neki tanácsot adni? Ja – nyögtem én nagyon értelmesen, az órára sandítva. Kb. éjfél. Talán ha holnap folytathatnánk – suttogtam /mert persze hangom egy szál se és az eszem német kerekét sem találtam/. Hát persze, hogy két perc múlva már a „német nő” telefonált nagy vidáman.
Nos, így kezdődött nagyon sok éve a DORTMUNDI KAPCSOLAT. Bizony. Olyan ez a történet, mint egy mese. Akkor még az egyetem /ahol Irmgard Merkt dolgozik/ neve is más volt.

Néhány hónappal később izgatottan készülődtem a személyes találkozóra. Sokat gyakoroltam a keresztnevet, mondtam én helyette sok mindent, míg egy nap magamra parancsoltam: Nézd, a ritmus = tá – tá, tehát: Irm + gárd, kész. És lőn, amikor megjelent a reptéren, rögtön felismertem és hibátlanul kérdeztem: Frau Irmgard Merkt? Ja! – kiáltotta nagyon boldogan, jól megnézett, majd azt mondta, nagyon hasonlítok a bátyámra. És megcsillogtatta a szemét varázslóan, ahogy rám nézett. Néhány napot voltunk akkor kettesben és a művészetpedagógiai kérdéseket sok-sok aspektusból végigtárgyalva egyre nagyobb egyetértésre jutottunk. Közben barátságunk is növekedett.

Irmgard Merkt egyike a nagyon kevés német zenepedagógus professzornak, aki a Dortmundi Technikai Egyetem Rehabilitációs Karának volt dékánja, a Zeneterápiás és Zenepedagógia Tanszék vezetője, sok-sok tiszteletbeli címmel és feladattal. Egy nagy álmodó, aki igen gyakran megvalósítja a lehetetlent is. Jó vele együtt lenni, együtt álmodni és együtt tevékenykedni.
Közösen valljuk azt, hogy a kultúra mindenkié, és a társadalomnak tennie kell azért, hogy ez az elv érvényre juthasson a fogyatékkal élő emberek szabadidejében, mindennapjaikban.
Az egyetemi képzések során általában nagyon nehéz a gyakorlati tudás átadása, begyakorlása szinte lehetetlen. Ezért legtöbbször /a jobb helyeken/ posztgraduális /képzés utáni/ formában igyekeznek azt pótolni. Az tehát a legegyszerűbb, ha mindenki fogja a diplomáját, elmegy vele dolgozni a megszerzett szakágban, és amikor már van „némi” munkatapasztalata, újabb /munka melletti/ egyetemi képzésbe kezd.

A Dortmundi Egyetem a képzett és szakterületen dolgozó művésztanároknak, terapeutáknak, szociális munkásoknak, stb. találta ki 3 éves képzését, amely 1 év elmélet + 2 év gyakorlat /egyik évben InTakt – csak belföldi szakemberek és fogyatékkal élő emberek csoportjai és a négy nap alatt négy workshopot lehet kipróbálni; másik évben Europa InTakt – ekkor nemzetközi részvétellel négy napon keresztül egy konkrét workshopban dolgoznak együtt/. A résztvevő /fizető/ német szakemberek ezután minősítő vizsgát tesznek és tanúsítványt kapnak.
Kell még szólni a workshopok vezetőiről is. Ők különleges emberek, akiket Irmgard Merkt szorgalmas élete folyamán a világ minden táján megismert, maga mellé gyűjtött, s akik elképesztő minőségben és hozzáértéssel végzik feladatukat. Jó látni, hogy évről évre /ha nem is minden alkalommal tudnak/ hívó szavára jönnek, dolgoznak, és nagyon szeretik ezt a munkát. És persze az is csodálatos érzés, hogy ma már ennek a csoportnak én is elfogadott és ismert tagja lehetek. Lássuk, kik ők?

Híres londoni mozgásszínház vezető táncpedagógusa, tulajdonosa. Skót művész, aki színész, tánc- és zenepedagógus energiabomba. Német zenetanár, aki számtalan furulyaiskolát írt, hangszereket készít, rock zenekara van és csodaszépen énekel. Egyetemi tanár, aki hegedül, tanít, színházat vezet, mellesleg számtalan gyereket nevelt fel. Jelenleg USA-ban élő kínai, aki thai-chi tanár, olyan, aki táncol, zenél és gyönyörű szövegeket ír mindehhez. Na igen, és a mindenki által egyszerűen imádott Fülöp-szigetekről származó harci botos tánc tudója!!! Azt hiszem, nem sorolom tovább. Ebben az évben 15 /tizenöt!/ ilyen csodálatos ember 15 workshopot vezetett. /De azt még hozzáteszem, hogy egyszer már egy magyar meghívott is volt közöttük/.

2010. soha vissza nem térő alkalom. 2010-ben a színvonal elképesztő volt. 2010-ben a dortmundi egyetem Europa InTakt továbbképzése az Európa Kulturális Fővárosa 2010 Essen rendezvénysorozat integrált része volt, mivel Dortmund a német Ruhr-vidékhez tartozik és Essen az egész vidéket kérte fel együttműködésre.
Ez lehetőséget adott a nagyobb álmok megvalósítására a német területen, amely megvalósult álmokról – ha az újságszerkesztők megengedik – egy következő számban írnék.
Mattyasovszky Zsófia, MSMME szakmai tanácsadó


KOMISZ-kodás Brüsszelben

Belgium és Flandria fővárosában tette tiszteletét a Komédiás Integrált Színház vezetősége. No, nem a NATO katonai szövetségnek lettek békefenntartó harcosai, és nem is a serfőzés csínját-bínját lesték el Zsirai Világos gyártásához. Szalai Péterné Gitta tudósítása után többet fogsz tudni! J

Brüsszel: tekervényes város, az üvegpaloták és a monumentális barokk épületek csodálatos „együttélése”. Kinek a csipke, kinek a csokoládé és a sör, az Atomium, manapság leginkább az Európa Parlament jut az eszébe. Valószínűleg mi is hasonlóképpen asszociáltunk eddig, amikor Belgium fővárosának neve hangzott el valahol.
Október 15-e óta azonban valami más, valami nagyszerű, de felelősségteljes feladatra gondolunk e szó hallatán. A Komédiás Integrált Színház az EU Parlamentbe kapott meghívást Járóka Lívia képviselő asszonytól, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a színház Brüsszelben, Európa fővárosában is bemutatkozzon az ott élő és dolgozó magyaroknak és külföldieknek. Nagy lehetőség ez, mellyel csak tiszteletteljesen és alázattal szabad élni. Olyan gesztus, mely csak nagyon keveseknek adatott meg.
2011-től Magyarország lesz fél éven keresztül az EU Parlament soros elnöke. Ennek keretében lesz mód arra, hogy Magyarország kulturális értékei bemutatkozzanak, köztük a KOMISZ, mely Európában egyedülálló kezdeményezés és jelenség. Így képviselő asszonynak, aki a roma kérdésnek, a fogyatékos ügynek és a szegénység felszámolásának felelőse és megbízottja, kézenfekvő volt, hogy alkalmat adjon a KOMISZ fellépésére. Személyes kötelékek is fűzik a színházhoz, és soproni lévén, különösen büszke a társulatra.
Sokat álmodoztunk az eltelt hat évünk alatt. Ilyen nagy dolgot azonban, még mi sem mertünk álmodni magunknak. Most valóra válthatjuk mindezt, és tudjuk, hogy nem ronthatjuk el! Sokat kell dolgozni ahhoz, hogy méltók legyünk erre a bizalomra, hogy büszke lehessen ránk Magyarország, az Otthon és a Színház.
Az elvárás sok, nagy helytállást kíván, ám a sok szép élmény és látnivaló, mely a jövő év első felében vár ránk, ma még igazából fel sem fogható emlék marad majd számunkra.
Aki tudja, kérem segítse ezt a szép küldetést, ha másképp nem, hát egy kedves, biztató szóval, hisz ahogy Strasbourg-ban mondják: Európa a miénk is!
Szalai Péterné, Zsira


Az én tulajdonomba tartozik jelenleg az MSMME kulturális referensének titulusa (kérdéses meddig, még néhány béna cikk és repülök), ezen kívül magaménak mondhatok kb. 14 pár cipőt, hattonnányi fuxot (szigorúan gyémántokból), illetve van 2-3 szelídített porcicusom. Hogy Európa is az enyém lenne? Szerinted?!
Dórike

2010. november 18., csütörtök

A két út

A regölyi Keyboard Music Color Band-nek köszönhetően megszületett az MSMME hivatalos dala, az Ösvény Film jóvoltából pedig a szarvasi XXIII. Országos Kulturális Fesztiválról elkészült egy kisfilm. S hogy a két dolog hogyan jön össze? Megnézheted itt!


http://vimeo.com/16939467


Keresd a Facebookon is és lájkold!!!

2010. november 14., vasárnap

1 hét eseményei

November első hetében még irodai munkával teltek a napok, aztán útra keltünk, s Mohácson töltöttünk három napot. Ismét tánc- és drámatábort szerveztek "pándys" barátaink, melyhez művészeti vezetőnk is hozzátette a magáét.
Időt szakítottunk arra is, hogy újonnan célkeresztbe vett fesztiváli városunkat, Pécset, ezen belül a színházát megismerjük. Mi lehetne jobb alkalom erre, mint egy előadás? Nemrég alkalmunk volt látni Az arany ára c. piaci játékot, ami Bereményi Géza Eldorádójának drámai változata, most pedig Joshua Sobol Getto c. darabját néztük meg, amely a vilniusi gettóban működő színház története.
Mindeközben láthattuk a színházi technika működését, Győr után ismét forgószínpaddal dolgozhatunk, ha minden összejön. Persze bejártuk a pécsi belvárost is, amit ezúttal fesztiválszervezői szemmel néztünk meg.

Mohácson nyílt meg a budapesti Art Brut Galéria fotókiállítása, amely a fogyatékos emberek hétköznapjait hívatott bemutatni. Számunkra egy hosszabbtávú kapcsolat lehetőségét adta az az egyeztető megbeszélés, amit a galéria vezetőivel folytattunk, s melynek alapján kiállítást tervezünk a képekből Egerben, a "színfoltosok" festményeiből pedig - művészeti értékelést követően - Budapesten.

S hogy mit nevezünk art brut-nak? Megtaláljuk honlapjukon:
http://www.artbrut.hu/

Mohács és Pécs után ismét egy nap irodai munka, a soron következő elnökségi ülés előkészítése, pályázati elszámolások és pályázati munkaanyagok egyeztetése...


November 11-e reggelén irány Budapest, várnak a Szociális Expo standjai. Ezúttal darvastói és tordasi termékek kaptak helyet az MSMME logó alatt, a megnyitóban Balogh Lajos Attila és Szőke János (Darvastói Musical Csoport) éneklését csodálhattuk meg, míg az aktuális workshopban kisfilmjeink megtekintése mellett a művészet erejéről is szó esett, a mi szánk íze szerint.

Eseménydús hét volt, melynek méltó megkoronázása lett volna a szombat esti egri színházi előadás (A selyemcipő) - de nem volt az...

2010. november 4., csütörtök

Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2010.  október 25.,  összeállította: zsupos dóra


Műhely hírek online

Kéthetente megjelenő online hírlevelünk a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület aktualitásairól, rendezvényeiről, tagintézményeinek programjairól tudósít. Sérült embertársaink művészeti tevékenységét követheted nyomon jelen hírlevél olvasásával!

Tisztelt Egybegyűltek! Sajnos az idei évben már nem lesz alkalmunk személyesen találkozni a Nemzeti Színkottás Zenekar tagjaival, de azért ne búsuljatok nagyon! A zenekar múltját s jelenét foglalja össze a művész-vliág.hu portál oldalán megjelent ismertető.



Társadalmi célú felhívás

A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület és a mohácsi Pándy Kálmán Otthon második alkalommal rendezi meg tánc- és dráma táborát 2010. november 7-9. között Mohácson, melynek részvételi felhívása megtalálható honlapunkon, www.msmme.hu oldalon!

További aktualitások klikkelhetőek az MSMME blogján http://msmme-msmme.blogspot.com/search/label/fesztiv%C3%A1lok, valamint a Facebook.hu közösségi oldalon, ahol várjuk a Te hozzászólásaid, megjegyzéseid is!

REKLÁM

Rendszeres olvasóink sokat halhattak már a zsirai intézmény eseményekben gazdag kulturális életéről. Fábián Gábor Az elhagyott madár című táncdrámája országos kulturális fesztiválunk óta több alkalommal is bemutatásra került. Most rajtunk a sor, kacsints rá:



Dórike új rovatkája!

Az elkövetkezendőkben szeretném Veletek közelebbről is megismertetni az Egyesület művészeti csoportjait, azok tagjait és tevékenységeit, ezért hétről-hétre ízelítőt kaphattok egy-egy intézmény alkotóközösségéről! Minden kezdet nehéz, így profikkal indítok (ebből nagy baj tán nem lehet). Az ajkai Molnár Gábor Műhely Alapítvány Hangadók zenekara a színpadon!
  
Művészetek és zene iránt érdeklődő fiatalok egy csoportjából állt össze az ajkai alapítvány első muzsikus bandája, akik megalakulásukkor elsősorban ma már „klasszikusnak” nevezhető könnyűzenei slágerek feldolgozásával kezdték pályafutásokat, így megszólaltattak Omega, Edda, Zorán és Presser nótákat is. 2008 novemberében új zenekarvezető toppant a zenebarátok háza tájára, Trócsányi Gergely személyében. A fiatalok Gergő közbenjárásával segítséget kaptak saját hangszerük megtalálásában, a tehetséget és az egyéni igényeket is szem előtt tartva.
A zenekar frontembere Zemán Janó, aki amellett, hogy énekel, a dobos posztján is kiválóan megállja helyét. A basszusgitárt Berkes Jocó vette kezébe, a billentyűket pedig Kemenczky Laci nyúzza. Aranyos Iringó és Tróbert Eszter vokálozik, Szabó Balázs, Horváth Fecó, Mészáros András, Imre Csabi csörgőznek és vokáloznak, Dobai Laci pedig kongázik. A zenekar állandó segítsége Harangozó Botond és Szirmai Róbert, akik gitáron kísérik a csapatot.
Az ifjú zenészek megalakulásukkor külső segítséget kaptak különböző hangszer-cégektől a megfelelő zenei felszerelések beszerzéséhez. A zenekar tagjai szerették volna meghálálni a segítséget, de ők „csak”a hangjukat tudták adni, így lett a nevük Hangadók. A jelenleg 13 főt számláló banda örömrepertoárjában Quimby, Péterfi Bori, Magna Cum Laude, és Kiscsillag számok is szerepelnek, mivel saját bevallásuk szerint ezekkel a dalokkal tudják korosztályukat a leginkább megszólítani. A tagok úgy vélik, a zene mindenkit összeköt, s a tenni akarás, a zene szeretete számos sikert hozott már a zenekar számára. 2009-ben több mint húsz alkalommal álltak színpadon, falunapokon, jótékonysági rendezvényeken, fesztiválokon. Rutint szereztek, összecsiszolódtak, szórakoztak és szórakoztattak, közben műsoruk kb. egy órásra bővült.
Az idei évben több nagy rendezvényen is megmutatkozhattak az ifjú tehetségek, így például Európa Kulturális Fővárosában, Pécsett, Fonyód-ligeten egy nyári ifjúsági fesztiválon s először lehettek részesei Európa legnagyobb fesztiváli forgatagának, a Sziget fesztiválnak. Honlapjukon a www.mgmalapitvany.hu oldalon folyamatosan olvashatnak a zenekarról.


Dortmund, 2010, október…

Elnökök elnöke (az ÉN főnököm), Asztalos Zsolt egy kis csapat budapesti lelkes zenésszel repülőgépre pattant, hogy meghódítsa Németországot. Úgy tűnik, sörkedvelő német barátaink a zenéléshez is konyítanak egy keveset, melyet a következő úti beszámoló első részében be is bizonyítunk!

Két konferencián való részvételtől (Ausztria ill. Spanyolország) és egy szakmai tanulmányúttól (Párizs) eltekintve most jártam csoporttal külföldön negyedik alkalommal. A portugáliai tengerparton 2007-ben az Európai Dalfesztivál tordasi fellépőivel sétáltunk, míg 2008. és 2009. őszén a tarpai, majd a nagyháti táncosokkal Lengyelországban kalandoztunk. Ezúttal a budapesti Csalogány Kórus fiataljaival egy különleges program részesei lehettünk Dortmundban.

Az Europa In Takt valójában egy fesztivál konferenciával, műhelymunkákkal, koncertekkel színesítve, melyet a Dortmundi Egyetem szervez kétévente, fogyatékos fiatalok és felkészítőik részvételével. És természetesen az egyetemi hallgatók bevonásával.
Bár a munka már 1998-ban elkezdődött, Magyarországról 2005-ben vett részt először csoport a workshopokban. Merthogy a program nemzetközi, ez évben is német, olasz, francia, dán, török, belga, lett és magyar zene- ill. énekkarok kaptak lehetőséget egyrészt a közös munkára, másrészt a megmutatkozásra. Kik is gazdagodtak hát eddig ezzel az élménnyel? A tordasi Szivárvány és az andornaktályai Color-Rock együttesek, a budapesti Nem adom fel és a Parafónia zenekar, és most a csalogányosok.

A repülő nem éppen szépen landolt szerdán a dortmundi repülőtéren, ahol már várták csoportunkat a mellénk rendelt önkéntesek. Szállásunk a város központjában épült Kolping házban volt, így naponta kb. fél órát utaztunk az egyetemi városrészbe oda s vissza, ami körültekintő szervezést igényelt, ahogy minden más is, hiszen 280 résztvevőről kellett gondoskodni. Nagy létszám, bár a mi fesztiváljainkhoz viszonyítva mégsem…
Europa InTakt: több, mint egy fesztivál, több,mint egy konferencia, s több, mint műhelymunka. Aki megtapasztalta, talán tudja, egyfajta életérzés ez, kommunikáció nyelvi korlátok nélkül, a ritmust középpontba állítva.


Erdélyi kirándulás

Aktuális számunkban Seres Gábor, a nagyháti intézmény lakója élménybeszámolójából idézünk egy szeletkét, egy hetes erdélyi kiruccanásuk forgatagából:

Szerda reggel – a pont az i betűn! Ma ugyanis lovaskocsizni, szekerezni voltunk és felejthetetlen élményről számolhatunk be. Vidáman és énekelve mentünk Farkaslakáról a Kalonda tetőre, a szénégetőkhöz. Itt megnéztük, hogyan lesz a fából faszén. Részletes leírást kaptunk a munka folyamatáról: a fát gúlákba rakják szorosan, tömören kb. 5 m magasan, majd szalmával, szénporral szigetelik, hogy lassú legyen az égési folyamat, tudjon izzadni (…)
Tovább gurulunk szekereinken, egy tanyára, amit itt esztenának hívnak. Kora tavasszal kihajtják a jószágot a legelőre, és késő őszig kint vannak fent a hegyekben. Majd október elsején lejönnek a hegyek lábához és itt legeltetnek. Egy idevalósi gazda lát vendégül minket. Nagyon finom kecskesajttal és ordával kínál meg bennünket. Hogy mi az orda? A sajtkészítés során lecsepegő savót felfőzik, aminek hatására a benne maradó anyag összeáll, krémszerű, omlós és nagyon finom lesz. Ezt aztán a helybeliek sok mindenre használják, édesen is, fűszeresen is. Kóstolás után vásároltunk is belőle. Innen visszaindultunk Farkaslakára. Útközben Elek bá’ és Misi bá’, a két hajtó meghívott bennünket egy sörre, kólára. Nagyon jól elszórakoztattak bennünket. Majd útközben megnéztük Tamási Áron szülőházát. Az emlékházban Áron bácsi unokaöccsének felesége mesélt nekünk az író életéről. Ez a mai nap az utolsó itt töltött napunk, ez is királyul telt. (...)
Búcsúzkodunk. Nevetünk és sírunk. Örülünk és szomorkodunk. Kis meglepetés ajándékunk nagyon meglepte drága vendéglátóinkat, könnyeket csalt szemükbe. Mi nagy szeretettel adtuk, és ők ugyanúgy fogadták azt. Felejthetetlen élmény, boldogság járta át szívünket. Nem tudom szavakba foglalni, mit éreztem akkor. Ezt át kell élni, elmondani nem lehet! Nagyon szép, gyönyörű szép esténk van, amit az ember nem felejt el! Mindig a szívünkben fognak élni.
Fájt a búcsúzás, de ugyanakkor nagy öröm volt számunkra, hogy Ők elfogadtak bennünket, emberi méltóságunk nem szenvedett újabb sérülést, felnéztek ránk. Nem néztek át rajtunk, mint más emberek. Aztán nagyon jót buliztunk, énekeltünk és beszélgettünk az élet dolgairól éjfélig.

***Apró betűs rész:
Hírlevelünkben szeretnénk minél több újdonságot megjelentetni, ehhez kérnénk a Ti segítségeteket is! A korábbiakban is jeleztük már, hogy szívesen veszünk bármilyen új ötletet, elképzelést, amellyel színesebbé tehetnénk a rovatokat. Visszajelzéseiteket várjuk e-mail címünkre, az msmme@t-online.hu- ra!

2010. október 27., szerda

Barangolás Erdélyben

2010. 10. 02.

Borongós, hűvös reggelre ébredtünk, kissé fázósan. Kis Karola megfázott, hőemelkedése volt, reméljük nem lesz komolyabb baja.

Elindulunk 07.15 órakor. Még egy fél óra és ott vagyunk az ártándi határátkelőnél, ahol már Erdély gyönyörű tájai várnak. Nagyon szép helyre megyünk, az Ábel Bölcsője Panzióban fogunk megszállni, s itt fogunk 5 napot pihenni. De mielőtt odaérnénk, Nagyváradra érkezünk, megreggelizünk, kávé, cigi, wc, kis pihenő és továbbindulunk kis felfedező utunkra. Hideg van, fázunk, de azért nagyon jól érezzük magunkat. Most éppen a Király-hágón vagyunk, ahol 15 percet pihenünk. Nagyon szép, hegyvidékes e táj. Margó néni örömére egy falka kutyus fogadott bennünket, amelynek ő igazán örült. Károly csinált néhány képet a kutyák szexuális életéről.

Kolozsvárt elkerülve Tordára tartunk. Útközben elmegyünk Csucsán a Boncza kastély mellett, itt élt Ady Endre feleségének Boncza Bertának (Csinszkának) a családja. Majd Bánffyhunyadon csodálkozunk rá a „cigány palotákra”. Ezeknek a teteje bádoglemezből készült, olyanok, mint a kínai pagodák. Csodaszép, akad közöttük még 20 szobás is, hát ez azért nem semmi! Haladunk tovább Tordára, ahol is a Tordai-hasadékot tekintjük meg. Csodaszép látvány! Hossza 3 km, magassága 200 m. Szent László legendája fűződik hozzá. Azt mondják róla, hogy a kunok elől menekült, s fohászkodott Istenhez, hogy mentse meg. S meghallgattatott, idejében át tudott még ugrani. De a kunoknak ez már nem sikerült, ők a mélybe zuhantak, mert Szent László mögött kettéhasadt a szikla és a kunok a hasadékba zuhantak. Szent László lovának patkónyoma még ma is látható a sziklában, ez a Patkós kő.
A másik legenda szerint szomjasak voltak a vitézek, Szent László lovával nekivágott a sziklafalnak, s abból a patkó nyomán víz fakadt. Ezt nevezik Szent László kútjának.

Láttunk siklóernyősöket, akik a Székely kőről ugrottak le. Innen tovább tartunk Marosvásárhelyre.

Este 18 órakor megérkeztünk Farkaslakára (Lupeni). Nagyon elit helyre jöttünk. Nagyon finom erdélyi töltött káposzta volt csülökkel a vacsora. Előtte nagyon finom pálinkát ittunk. Majd szilvás pitével fejeztük be. Rogyásig ettük magunkat. Nagyon jól érezzük magunkat, megyünk az éjjel-nappaliba cigit venni, meg ami éppen szükséges!

2010. 10. 03.

Nagyon szép reggelre ébredtünk, reggeli, kávé és irány a Békás szoros és a Gyilkos tó! Néhányónk számára már ismert ez a hely, hiszen már tavaly is voltunk itt. De érdemes lesz újra megnézni, mert nagyon szép és érdekes történet fűződik hozzá.
De mielőtt útnak indulnánk, itt vagyok Tamási Áron sírjánál. Híres magyar írónk Farkaslakán született, akinek egyik legismertebb műve az Ábel a rengetegben.

Bucsin tetőn vagyunk, magassága 1350 m. Ez volt a só útja lefelé Gyergyószentmiklósra.
Majd megállunk Borzonton, ahol tavaly üdültünk, felejthetetlen volt számunkra!
A Békás szoroson gyalogolunk keresztül. A természet csodája, hogy kettészelte azt az óriási sziklahegyet és azóta is mossa a víz utat keresve. Az idei év viszontagságos időjárása alámosta az utakat a szorosban. Tavaly még ép volt, azóta veszélyessé vált.
Tovább haladunk a Gyilkos tó felé, ez is ismerős már néhányunknak. A tó keletkezéséről is több legenda szól. A tó partján meg is ebédeltünk, majd ettünk még kürtős kalácsot is. Aztán szétnéztünk a bazársoron.
Tovább indultunk. Megnéztük a Zetelaki víztározót, majd Székelyudvarhelyen várost néztünk. Gyönyörű épületek, kollégium, templom, szobrok, parkok, terek.
Ezzel második napunk is a végéhez közeledik. Nagyon finom birkapörköltre érkeztünk haza, előtte pálinka, desszertnek finom almás lepény.

2010.10.04.

Harmadik nap a reggeli teendőket elvégeztük és irány reggelizni: főtt tojás, sonka, kolbász, paradicsom, paprika, kávé. Aztán irány Csíksomlyó, ahová rengetegen zarándokolnak el évről-évre. Megnéztük a Sarlós Boldogasszony kegytemplomot, majd gyalog fel a Somlyó hegyre, ahol meglátogattuk az ott lévő kápolnákat, valamint a Makovecz Imre tervezte Hármas oltárt. Itt rendezik meg minden év júniusában az Ezer Székely Leány találkozót. Minden év Pünkösdjén rengeteg ember jön ide a Búcsúba a világ minden részéből.

Majd Csíkszeredán látogattuk meg a szintén Makovecz Imre tervei alapján épült templomot, amelynek kupoláján át négy angyal őrzi az ide látogatókat.
Hazafelé menve megálltunk Szejkefürdőn, ahol Orbán Balázs sírjához látogattunk el a hozzá vezető székely kapukon keresztül. Orbán Balázs székelykutató volt, a „legszékelyebb székely”.

Harmadik esténk is eljött, kissé korábban jöttünk haza, mivel még vásárolni akartunk menni. Ettünk lángost, nagyon finom volt.
Az itteni házigazdáink nagyon aranyosak, barátságosak, szeretetre méltóak. Emil és Gabriella vendégszerető emberek, nagyon sokat fáradoznak értünk, s ezért hálásak vagyunk nekik, tényleg nagyon jó fejek! Vacsorára nagyon finom erdélyi tárkonyos húsgombóc levest és rakott krumplit, majd ízes palacsintát készítettek.
Nagyon jó a hangulat, mindenki istenien érzi magát. Hamar eltelt ez a nap is. Készülődünk az esti pihenésre, mert holnap is ismeretlen felfedezőútra megyünk.

2010.10.05.

Kedd reggel. Egyre nehezebben ébredünk. A szemünk takarékon. 8-kor ismét reggeli jó sok tojással. Rántotta, sajt, felvágott, paprika, paradicsom. Majd bekászálódtunk a buszba és irány Parajd-Korond-Szováta!

Parajdon kezdtünk, lementünk a sóbányába, ami 405 m mélyen van. Hatalmas és nagyon látványos. Igaz kicsit tovább maradtunk lent, mint terveztük, miattam, mivel kissé elcsángáltam a többiektől.
De nagyon jó leírást találtam és olvastam a sóbányászat történelméről. Rengetegen járnak le a sóbányába nem csak turisták, kirándulók, hanem betegek is, mivel a sós levegő nagyon jót tesz a légúti megbetegedésben szenvedőknek. Lehet itt tornázni, ping-pongozni, pihenni. Van lent egy kápolna, valamint egy kiállítás, amely a sóbányászat történetét mutatja be. Nagyon érdekes volt, amit láttunk, hallottunk. Cica-Mica és Anci egy órán át engem kerestek!
Aztán Szovátára mentünk és nem tévedtem el! Gyönyörű! Tele van szállodákkal. Itt található a Medve tó, a világon a legnagyobb sósvizű geotermikus tó, amelyet a nap melege fűt fel akár 50-55 fokra. 1875. május 25-én 11 órakor egy felhőszakadás következtében elzáródott a víznyelő, így keletkezett a tó. A nevét onnan kapta, hogy egy kiterített medvebőrhöz hasonlít az alakja. Mellette sok kis tavacska található, amelyek – a Piroska tó kivételével – valamennyien sósvizűek. Megvastagodott vesszőből kosárfonás technikával készült palánkkal állítják meg a talajeróziót.

A tóparti séta után kicsit még vásárolgattunk, majd vissza Parajdra. Itt ugyanis még szerettük volna közelről megnézni a Só-kanyont. Itt a felszínen lehet látni a mélyből előbújó sósziklákat, amelyek csipkeszerűek és tűhegyesek. Messziről úgy látszik, mintha havas, vagy zúzmarás lenne. Még máig is bányásszák a sót, majd dömperekkel szállítják, finomítják, hogy aztán a mi asztalunkra kerüljön. Emellett készül belőle rengeteg fürdőkristály, amit gyógyfürdőkben is használnak.
Margó nénitől tudjuk, hogy régen, amikor még nem volt pénz, az emberek sóval fizettek.

Hazafelé még megálltunk Korondon, ahol a bazárban mindenki kedvére nézelődhetett és vásárolhatott.
Otthon aztán meglepetés várt bennünket. Vacsorára kemencében sült csirkecomb-oldalas-malacsült krumpli ágyon, sok hagymával, paprikával, paradicsommal – Emil-módra. Betegre zabáltuk magunkat. S amikor már azt hittük, nem fér egy morzsa sem, forró diós kalácsot kaptunk ráadásnak.

2010.10.06.

Szerda reggel – a pont az i betűn! Ma ugyanis lovaskocsizni, szekerezni voltunk és felejthetetlen élményről számolhatunk be. Vidáman és énekelve mentünk Farkaslakáról a Kalonda tetőre, a szénégetőkhöz. Itt megnéztük, hogyan lesz a fából faszén. Részletes leírást kaptunk a munka folyamatáról: a fát gúlákba rakják szorosan, tömören kb. 5 m magasan, majd szalmával, szénporral szigetelik, hogy lassú legyen az égési folyamat, tudjon izzadni. Az oldalán több helyen lyukakat vájnak, hogy egyszerre tudjon mindenütt égni. Ez 14 napon át tart, aztán kibontják a boksát, és villával széthúzzák, majd osztályozzák a terméket, csomagolják, hogy aztán mi megvehessük grillezéshez, sütéshez. A 70%-a Németországba kerül. De számos országban, pl. nálunk is kapható.

Tovább gurulunk szekereinken egy tanyára, amit itt esztenának hívnak. Kora tavasszal kihajtják a jószágot a legelőre és késő őszig kint vannak fent a hegyekben. Majd október elsején lejönnek a hegyek lábához és itt legeltetnek. Egy idevalósi gazda lát vendégül minket. Nagyon finom kecskesajttal és ordával kínál meg bennünket. Hogy mi az orda? A sajtkészítés során lecsepegő savót felfőzik, aminek hatására a benne maradó anyag összeáll, krémszerű, omlós és nagyon finom lesz. Ezt aztán a helybeliek sok mindenre használják, édesen is, fűszeresen is. Kóstolás után vásároltunk is belőle. S ha már itt kóstolgatunk, hát meg is ejtettük az ebédünket. Itt is nagyon jól éreztük magunkat.

Innen visszaindultunk Farkaslakára. Útközben Elek bá' és Misi bá', a két hajtó meghívott bennünket egy sörre, kólára. Nagyon jól elszórakoztattak bennünket. Majd útközben megnéztük Tamási Áron szülőházát. Az emlékházban Áron bácsi unokaöccsének felesége mesélt nekünk az író életéről. Ez a mai nap az utolsó itt töltött napunk, ez is királyul telt.
Most pedig készülődünk a vacsorához. A vacsora babgulyás, előtte szokás szerint megisszuk az áldomást. Majd később küldünk utána egy kis csörögét is.

Búcsúzkodunk. Nevetünk és sírunk. Örülünk és szomorkodunk. Kis meglepetés ajándékunk nagyon meglepte drága vendéglátóinkat, könnyeket csalt szemükbe. Mi nagy szeretettel adtuk, és ők ugyanúgy fogadták azt. Felejthetetlen élmény, boldogság járta át szívünket. Nem tudom szavakba foglalni, mit éreztem akkor. Ezt át kell élni, elmondani nem lehet! Nagyon szép, gyönyörű szép esténk van, amit az ember nem felejt el! Mindig a szívünkben fognak élni. Mindent nagyon köszönünk! Minden nagyon jó volt, csodálatos. Kívánunk Nekik sok boldogságot és jó egészséget!
Fájt a búcsúzás, de ugyanakkor nagy öröm volt számunkra, hogy Ők elfogadtak bennünket, emberi méltóságunk nem szenvedett újabb sérülést, felnéztek ránk. Nem néztek át rajtunk, mint más emberek.
Aztán nagyon jót buliztunk, énekeltünk és beszélgettünk az élet dolgairól éjfélig. Aztán elmentünk pihenni.

2010.10.07.

Utolsó reggel, utolsó reggeli. Csomagolunk, pakolunk, indulunk vissza kis hazánkba. De mielőtt nekivágunk a hosszú útnak, még teszünk egy kis kitérőt. Hogy hova? Meglepetés!
A késő esti órákban fogunk hazatérni. Ha minden igaz, most még Segesvárra megyünk, hogy ott is körülnézzünk.
Búcsút intünk Ábel Bölcsőjének. Ezt a felejthetetlen élményt szívünkben megőrizzük és reméljük, hogy egyszer még visszatérünk. Mi, akik itt voltunk, nem bántuk meg, sőt...

Seres Gábor, Balmazújváros-Nagyhát