idézetek

Hiszünk abban, hogy a művészet mindenkié...

Jean Kennedy Smith (Very Special Arts)











2010. október 27., szerda

Barangolás Erdélyben

2010. 10. 02.

Borongós, hűvös reggelre ébredtünk, kissé fázósan. Kis Karola megfázott, hőemelkedése volt, reméljük nem lesz komolyabb baja.

Elindulunk 07.15 órakor. Még egy fél óra és ott vagyunk az ártándi határátkelőnél, ahol már Erdély gyönyörű tájai várnak. Nagyon szép helyre megyünk, az Ábel Bölcsője Panzióban fogunk megszállni, s itt fogunk 5 napot pihenni. De mielőtt odaérnénk, Nagyváradra érkezünk, megreggelizünk, kávé, cigi, wc, kis pihenő és továbbindulunk kis felfedező utunkra. Hideg van, fázunk, de azért nagyon jól érezzük magunkat. Most éppen a Király-hágón vagyunk, ahol 15 percet pihenünk. Nagyon szép, hegyvidékes e táj. Margó néni örömére egy falka kutyus fogadott bennünket, amelynek ő igazán örült. Károly csinált néhány képet a kutyák szexuális életéről.

Kolozsvárt elkerülve Tordára tartunk. Útközben elmegyünk Csucsán a Boncza kastély mellett, itt élt Ady Endre feleségének Boncza Bertának (Csinszkának) a családja. Majd Bánffyhunyadon csodálkozunk rá a „cigány palotákra”. Ezeknek a teteje bádoglemezből készült, olyanok, mint a kínai pagodák. Csodaszép, akad közöttük még 20 szobás is, hát ez azért nem semmi! Haladunk tovább Tordára, ahol is a Tordai-hasadékot tekintjük meg. Csodaszép látvány! Hossza 3 km, magassága 200 m. Szent László legendája fűződik hozzá. Azt mondják róla, hogy a kunok elől menekült, s fohászkodott Istenhez, hogy mentse meg. S meghallgattatott, idejében át tudott még ugrani. De a kunoknak ez már nem sikerült, ők a mélybe zuhantak, mert Szent László mögött kettéhasadt a szikla és a kunok a hasadékba zuhantak. Szent László lovának patkónyoma még ma is látható a sziklában, ez a Patkós kő.
A másik legenda szerint szomjasak voltak a vitézek, Szent László lovával nekivágott a sziklafalnak, s abból a patkó nyomán víz fakadt. Ezt nevezik Szent László kútjának.

Láttunk siklóernyősöket, akik a Székely kőről ugrottak le. Innen tovább tartunk Marosvásárhelyre.

Este 18 órakor megérkeztünk Farkaslakára (Lupeni). Nagyon elit helyre jöttünk. Nagyon finom erdélyi töltött káposzta volt csülökkel a vacsora. Előtte nagyon finom pálinkát ittunk. Majd szilvás pitével fejeztük be. Rogyásig ettük magunkat. Nagyon jól érezzük magunkat, megyünk az éjjel-nappaliba cigit venni, meg ami éppen szükséges!

2010. 10. 03.

Nagyon szép reggelre ébredtünk, reggeli, kávé és irány a Békás szoros és a Gyilkos tó! Néhányónk számára már ismert ez a hely, hiszen már tavaly is voltunk itt. De érdemes lesz újra megnézni, mert nagyon szép és érdekes történet fűződik hozzá.
De mielőtt útnak indulnánk, itt vagyok Tamási Áron sírjánál. Híres magyar írónk Farkaslakán született, akinek egyik legismertebb műve az Ábel a rengetegben.

Bucsin tetőn vagyunk, magassága 1350 m. Ez volt a só útja lefelé Gyergyószentmiklósra.
Majd megállunk Borzonton, ahol tavaly üdültünk, felejthetetlen volt számunkra!
A Békás szoroson gyalogolunk keresztül. A természet csodája, hogy kettészelte azt az óriási sziklahegyet és azóta is mossa a víz utat keresve. Az idei év viszontagságos időjárása alámosta az utakat a szorosban. Tavaly még ép volt, azóta veszélyessé vált.
Tovább haladunk a Gyilkos tó felé, ez is ismerős már néhányunknak. A tó keletkezéséről is több legenda szól. A tó partján meg is ebédeltünk, majd ettünk még kürtős kalácsot is. Aztán szétnéztünk a bazársoron.
Tovább indultunk. Megnéztük a Zetelaki víztározót, majd Székelyudvarhelyen várost néztünk. Gyönyörű épületek, kollégium, templom, szobrok, parkok, terek.
Ezzel második napunk is a végéhez közeledik. Nagyon finom birkapörköltre érkeztünk haza, előtte pálinka, desszertnek finom almás lepény.

2010.10.04.

Harmadik nap a reggeli teendőket elvégeztük és irány reggelizni: főtt tojás, sonka, kolbász, paradicsom, paprika, kávé. Aztán irány Csíksomlyó, ahová rengetegen zarándokolnak el évről-évre. Megnéztük a Sarlós Boldogasszony kegytemplomot, majd gyalog fel a Somlyó hegyre, ahol meglátogattuk az ott lévő kápolnákat, valamint a Makovecz Imre tervezte Hármas oltárt. Itt rendezik meg minden év júniusában az Ezer Székely Leány találkozót. Minden év Pünkösdjén rengeteg ember jön ide a Búcsúba a világ minden részéből.

Majd Csíkszeredán látogattuk meg a szintén Makovecz Imre tervei alapján épült templomot, amelynek kupoláján át négy angyal őrzi az ide látogatókat.
Hazafelé menve megálltunk Szejkefürdőn, ahol Orbán Balázs sírjához látogattunk el a hozzá vezető székely kapukon keresztül. Orbán Balázs székelykutató volt, a „legszékelyebb székely”.

Harmadik esténk is eljött, kissé korábban jöttünk haza, mivel még vásárolni akartunk menni. Ettünk lángost, nagyon finom volt.
Az itteni házigazdáink nagyon aranyosak, barátságosak, szeretetre méltóak. Emil és Gabriella vendégszerető emberek, nagyon sokat fáradoznak értünk, s ezért hálásak vagyunk nekik, tényleg nagyon jó fejek! Vacsorára nagyon finom erdélyi tárkonyos húsgombóc levest és rakott krumplit, majd ízes palacsintát készítettek.
Nagyon jó a hangulat, mindenki istenien érzi magát. Hamar eltelt ez a nap is. Készülődünk az esti pihenésre, mert holnap is ismeretlen felfedezőútra megyünk.

2010.10.05.

Kedd reggel. Egyre nehezebben ébredünk. A szemünk takarékon. 8-kor ismét reggeli jó sok tojással. Rántotta, sajt, felvágott, paprika, paradicsom. Majd bekászálódtunk a buszba és irány Parajd-Korond-Szováta!

Parajdon kezdtünk, lementünk a sóbányába, ami 405 m mélyen van. Hatalmas és nagyon látványos. Igaz kicsit tovább maradtunk lent, mint terveztük, miattam, mivel kissé elcsángáltam a többiektől.
De nagyon jó leírást találtam és olvastam a sóbányászat történelméről. Rengetegen járnak le a sóbányába nem csak turisták, kirándulók, hanem betegek is, mivel a sós levegő nagyon jót tesz a légúti megbetegedésben szenvedőknek. Lehet itt tornázni, ping-pongozni, pihenni. Van lent egy kápolna, valamint egy kiállítás, amely a sóbányászat történetét mutatja be. Nagyon érdekes volt, amit láttunk, hallottunk. Cica-Mica és Anci egy órán át engem kerestek!
Aztán Szovátára mentünk és nem tévedtem el! Gyönyörű! Tele van szállodákkal. Itt található a Medve tó, a világon a legnagyobb sósvizű geotermikus tó, amelyet a nap melege fűt fel akár 50-55 fokra. 1875. május 25-én 11 órakor egy felhőszakadás következtében elzáródott a víznyelő, így keletkezett a tó. A nevét onnan kapta, hogy egy kiterített medvebőrhöz hasonlít az alakja. Mellette sok kis tavacska található, amelyek – a Piroska tó kivételével – valamennyien sósvizűek. Megvastagodott vesszőből kosárfonás technikával készült palánkkal állítják meg a talajeróziót.

A tóparti séta után kicsit még vásárolgattunk, majd vissza Parajdra. Itt ugyanis még szerettük volna közelről megnézni a Só-kanyont. Itt a felszínen lehet látni a mélyből előbújó sósziklákat, amelyek csipkeszerűek és tűhegyesek. Messziről úgy látszik, mintha havas, vagy zúzmarás lenne. Még máig is bányásszák a sót, majd dömperekkel szállítják, finomítják, hogy aztán a mi asztalunkra kerüljön. Emellett készül belőle rengeteg fürdőkristály, amit gyógyfürdőkben is használnak.
Margó nénitől tudjuk, hogy régen, amikor még nem volt pénz, az emberek sóval fizettek.

Hazafelé még megálltunk Korondon, ahol a bazárban mindenki kedvére nézelődhetett és vásárolhatott.
Otthon aztán meglepetés várt bennünket. Vacsorára kemencében sült csirkecomb-oldalas-malacsült krumpli ágyon, sok hagymával, paprikával, paradicsommal – Emil-módra. Betegre zabáltuk magunkat. S amikor már azt hittük, nem fér egy morzsa sem, forró diós kalácsot kaptunk ráadásnak.

2010.10.06.

Szerda reggel – a pont az i betűn! Ma ugyanis lovaskocsizni, szekerezni voltunk és felejthetetlen élményről számolhatunk be. Vidáman és énekelve mentünk Farkaslakáról a Kalonda tetőre, a szénégetőkhöz. Itt megnéztük, hogyan lesz a fából faszén. Részletes leírást kaptunk a munka folyamatáról: a fát gúlákba rakják szorosan, tömören kb. 5 m magasan, majd szalmával, szénporral szigetelik, hogy lassú legyen az égési folyamat, tudjon izzadni. Az oldalán több helyen lyukakat vájnak, hogy egyszerre tudjon mindenütt égni. Ez 14 napon át tart, aztán kibontják a boksát, és villával széthúzzák, majd osztályozzák a terméket, csomagolják, hogy aztán mi megvehessük grillezéshez, sütéshez. A 70%-a Németországba kerül. De számos országban, pl. nálunk is kapható.

Tovább gurulunk szekereinken egy tanyára, amit itt esztenának hívnak. Kora tavasszal kihajtják a jószágot a legelőre és késő őszig kint vannak fent a hegyekben. Majd október elsején lejönnek a hegyek lábához és itt legeltetnek. Egy idevalósi gazda lát vendégül minket. Nagyon finom kecskesajttal és ordával kínál meg bennünket. Hogy mi az orda? A sajtkészítés során lecsepegő savót felfőzik, aminek hatására a benne maradó anyag összeáll, krémszerű, omlós és nagyon finom lesz. Ezt aztán a helybeliek sok mindenre használják, édesen is, fűszeresen is. Kóstolás után vásároltunk is belőle. S ha már itt kóstolgatunk, hát meg is ejtettük az ebédünket. Itt is nagyon jól éreztük magunkat.

Innen visszaindultunk Farkaslakára. Útközben Elek bá' és Misi bá', a két hajtó meghívott bennünket egy sörre, kólára. Nagyon jól elszórakoztattak bennünket. Majd útközben megnéztük Tamási Áron szülőházát. Az emlékházban Áron bácsi unokaöccsének felesége mesélt nekünk az író életéről. Ez a mai nap az utolsó itt töltött napunk, ez is királyul telt.
Most pedig készülődünk a vacsorához. A vacsora babgulyás, előtte szokás szerint megisszuk az áldomást. Majd később küldünk utána egy kis csörögét is.

Búcsúzkodunk. Nevetünk és sírunk. Örülünk és szomorkodunk. Kis meglepetés ajándékunk nagyon meglepte drága vendéglátóinkat, könnyeket csalt szemükbe. Mi nagy szeretettel adtuk, és ők ugyanúgy fogadták azt. Felejthetetlen élmény, boldogság járta át szívünket. Nem tudom szavakba foglalni, mit éreztem akkor. Ezt át kell élni, elmondani nem lehet! Nagyon szép, gyönyörű szép esténk van, amit az ember nem felejt el! Mindig a szívünkben fognak élni. Mindent nagyon köszönünk! Minden nagyon jó volt, csodálatos. Kívánunk Nekik sok boldogságot és jó egészséget!
Fájt a búcsúzás, de ugyanakkor nagy öröm volt számunkra, hogy Ők elfogadtak bennünket, emberi méltóságunk nem szenvedett újabb sérülést, felnéztek ránk. Nem néztek át rajtunk, mint más emberek.
Aztán nagyon jót buliztunk, énekeltünk és beszélgettünk az élet dolgairól éjfélig. Aztán elmentünk pihenni.

2010.10.07.

Utolsó reggel, utolsó reggeli. Csomagolunk, pakolunk, indulunk vissza kis hazánkba. De mielőtt nekivágunk a hosszú útnak, még teszünk egy kis kitérőt. Hogy hova? Meglepetés!
A késő esti órákban fogunk hazatérni. Ha minden igaz, most még Segesvárra megyünk, hogy ott is körülnézzünk.
Búcsút intünk Ábel Bölcsőjének. Ezt a felejthetetlen élményt szívünkben megőrizzük és reméljük, hogy egyszer még visszatérünk. Mi, akik itt voltunk, nem bántuk meg, sőt...

Seres Gábor, Balmazújváros-Nagyhát

2010. október 26., kedd

Fesztivál 2011

Bár megint bizonytalan az Egyesület jövője - az utóbbi években mindig ez van - készül a 2011. évi programterv, mert a fesztiválról, ahogy azt legutóbb a szarvasi színpadon is szóvá tettem, nem mondhatunk le. 

Vajon Debrecen és Szarvas után vajon hová visz bennünket a fesztiváli szekér? Melyik város fogadja rendezvényünket?

Most úgy tűnik Pécs - Európa 2010-es Kulturális Fővárosa - lesz a befutó, ahol múlt héten megkezdtük a tárgyalásokat a városi és megyei önkormányzattal. A kilátások egyenlőre ígéretesnek tűnnek. Személy szerint én a még épülő Zsolnay Kulturális Negyed ifjúsági központjába terveztem volna nemzetközi fesztiválunkat, reálisabb esélye van azonban annak, hogy a programsorozatnak ezúttal egy kőszínház, a Pécsi Nemzeti Színház ad otthont.
Terveink szerint a fesztivál mellett ismét kiállításokkal, koncertekkel színesítjük a város kulturális életét, ahogy tettük azt az EKF projekt részeként 2008-ban, akkor nem kis sikerrel.

2010. október 12., kedd

Europa In Takt

Két konferencián való részvételtől (Ausztria ill. Spanyolország) és egy szakmai tanulmányúttól (Párizs) eltekintve most jártam csoporttal külföldön negyedik alkalommal. A portugáliai tengerparton 2007-ben az Európai Dalfesztivál tordasi fellépőivel sétáltunk, míg 2008. és 2009. őszén a tarpai, majd a nagyháti táncosokkal Lengyelországban kalandoztunk. Ezúttal a budapesti Csalogány énekkar fiataljaival egy különleges program részesei lehettünk Dortmundban.

Az Europa In Takt valójában egy fesztivál konferenciával, műhelymunkákkal, koncertekkel színesítve, melyet a Dortmundi Egyetem szervez kétévente, fogyatékos fiatalok és felkészítőik részvételével. És természetesen az egyetemi hallgatók bevonásával.
Bár a munka már 1998-ban elkezdődött, Magyarországról 2005-ben vett részt először csoport a workshopokban. Merthogy a program nemzetközi, ez évben is német, olasz, francia, dán, török, belga, lett és magyar zene- ill. énekkarok kaptak lehetőséget egyrészt a közös munkára, másrészt a megmutatkozásra. Kik is gazdagodtak hát eddig ezzel az élménnyel? A tordasi Szivárvány és az andornaktályai Color-Rock együttesek, a budapesti Nem adom fel és a Parafónia zenekar, és most a csalogányosok.

A repülő nem éppen szépen landolt szerdán a dortmundi repülőtéren, ahol már várták csoportunkat a mellénk rendelt önkéntesek. Szállásunk a város központjában épült Kolping házban volt, így naponta kb. fél órát utaztunk az egyetemi városrészbe oda s vissza, ami körültekintő szervezést igényelt, ahogy minden más is, hiszen 280 résztvevőről kellett gondoskodni. Nagy létszám, bár a mi fesztiváljainkhoz viszonyítva mégsem…
Europa InTakt: több, mint egy fesztivál, több, mint egy konferencia, s több, mint műhelymunka. Aki megtapasztalta, talán tudja, egyfajta életérzés ez, kommunikáció nyelvi korlátok nélkül, a ritmust középpontba állítva.

2010. október 11., hétfő

My Dream- Művészeti előadás Kínából

Dórike csütörtök délután másodmagával az nagy Budapestre vette az irányt Kínából érkező hallás-, látás- és mozgássérült barátaink művészeti bemutatójára az Erzsébetligeti Színházba. Az 1987-ben alakult társulat (egyidősek vagyunk:)) színes repertoárral érkezett: egy látássérült fiú, aki 20 különböző nyelven énekel - többek között magyarul is (vicces és egyben meg6ó kínai akcentussal szerelmes magyar nótát hallgatni), egy férfi, aki elveszítette mindkét karját ám bámulatos dolgokat produkál lábaival, egy körülbelül 40 fős, halláskárosultakból álló tánckar, akik bár csak részlegesen - vagy egyáltalán nem hallják a muzsikát, mégis minden ritmust időben meglépnek, olyan kifinomult mozgással, melyet bármelyik ép táncos társuk megirigyelhetne. Kuriózumként egy látássérültekből álló zenekart hallgathattunk, akik különleges hangszereiken elvarázsolt világok tájaira röpítettek, befejezésként pedig magyar szimfóniákat játszottak (na, jó, a matyó ruha csak hiányzott egy cseppet).
A My Dream előadás évente 150 fellépést él meg, most először jártak kis hazánkban és csupán két estét töltöttek a fővárosban. A színház nézőtere csordultig megtelt, s egy pillanatra bár - de azt hittem én is Kínában vagyok (méretem és hajszínem még stimmel is, csak a szemeim nagyobbak egy picikét)!
Hiperszupcsi élmény volt!

Üdv:
Dórike

2010. október 1., péntek

Műhely hírek online

m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2010.  szeptember 30.,  összeállította: zsupos dóra


Műhely hírek online

Kéthetente megjelenő online hírlevelünk a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület aktualitásairól, rendezvényeiről, tagintézményeinek programjairól tudósít. Sérült embertársaink művészeti tevékenységét követheted nyomon jelen hírlevél olvasásával!

Az előző számban közhírré tétettük, hogy Egyesületünk immáron blogot is üzemeltet, melyen nagyon szívesen vennénk a Te véleményed, megjegyzéseid is Kedves Olvasónk!

Folytatva betörésünket a világhálóra, ezentúl a Facebook közösségi oldalon is tetten érhetsz bennünket, ahol legfrissebb programjainkat, fotóinkat, videóinkat is megtalálod. Keress minket, légy Te is cyber barátunk!

MŰHELY HÍREK ONLINE – mellékhatások tekintetében keresse fel orvosát, gyógyszerészét, Dórikét…

A szarvasi országos kulturális fesztivál 3 hónapja véget ért, azonban még mindig van új a nap alatt! Kincs Alexa beszámolójának töredékét olvashatjátok most, melynek terjedelmesebb megnyilvánulását megtaláljátok a műhely blogon!  Kellemes szemtornát mindenkinek!


Fesztiváli élmények egy néző szemével

Nagyon szeretem a nyarat! Szeretem, mert pedagógusként ilyenkor mindig fellélegzem kicsit… Imádom a víz illatát, a virágok tiszta színeit, még a nap – olykor igen erőszakos – tombolását is… És persze az élményt, amit évről–évre átélek az MSMME jóvoltából, egy-egy csodaszép városban! Az idei helyszín, Szarvas, igazán belopta magát a szívembe! Az ott töltött idő alatt megpróbáltam összegyűjteni a lehető legtöbb élményt… Kilenc év óta – idén először –, nézőként vettem részt a fesztiválon.
Mátészalka, ahol élek, nincs túl közel a 2010-es fesztiváli helyszínhez, de a több órás út fáradalmai egy pillanat alatt semmivé lettek, amint megpillantottam néhány (jónéhány) arcot, akikkel évről – évre úgy üdvözöljük egymást Magyarország különböző pontjain, mint egy népes család tagjai vasárnaponként a nagyinál. Nehéz a szeretetről közhelyek nélkül írni. Az elismerésről még nehezebb. Még akkor is, ha ritka madár világunkban… Kiváltképp abban a „műfajban”, amit együtt képviselünk. Kedves Kollegák, szívből emelek kalapot előttetek! Köszönöm, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek! Köszönet a szervező stáb fáradhatatlan, precíz munkájának, és persze az egyesület elnökségének is, akik idén aktív, lelkes szereplői, szervezői, irányítói voltak az eseményeknek! Köszönet Polák Terinek és Cseke Andrásnak is, akik mindent megtettek a rendezvény gördülékeny, színvonalas lebonyolításáért, akárcsak a fáradhatatlan Mezei Renáta és Zsupos Dóra, és persze Asztalos Zsolt elnök úr (…)



Párizsi Nemzetközi Művészeti Fesztivál, csapó II.

Előző hírlevelünkben már olvashattátok a párizsi fesztivál egyik résztvevőjének, Miklós Rómeónak élménybeszámolóját. Most nézőpontváltás következik, részleteiben olvashatjátok miként élték meg a résztvevő tagintézmények munkatársai a fent nevezett párizsi utazást!

A Napfényes tánccsoport, valamint Varga László szintetizátoros előadó képviselhette Magyarországot egy neves nemzetközi fesztiválon Párizsban, ahol fogyatékos fiatalok mutatkozhattak be különféle műfajokban.
A fesztivál programjain kívül a kedves vendéglátók egész hetes programsorozattal vártak bennünket. Az elkövetkező napokban vendéglátóink igyekeztek minél több nevezetességet bemutatni nekünk. Csodálatos helyeken járhattunk, ahová talán soha nem juthattunk volna el. Láthattuk Párizs történelmi épületeit, az Eiffel tornyot, a Notre Damét, hajókáztunk a Szajnán, megnéztük a Louvret, sétáltunk Párizs főutcáján. A kirándulások mellett különféle szakmai programokon vehettünk részt. Betekinthettünk egy filmvetítés alkalmával a francia kollégák munkájába. Beszélgettünk a szabadidős tevékenységekről, a munkáról, az egészségügyi ellátásról.
A fesztivál rendezvényei két napon át tartottak. Mindkét napon fellépett a magyar csoport: első alkalommal Varga László szintetizátoros előadását láthatták. Majd a második napon a Napfényes tánccsoport /Kiss Erzsébet, Balogh Hajnalka, Kiss László, Máté Miklós, Kovács Arnold/ lépett színpadra. Először rumbát táncoltak, majd a fesztiválzáró számaként cha-cha-cha-val szórakoztatták a közönséget.
Csodálatos hetet tölthettünk Párizsban. Azóta sem telik úgy el nap, hogy ne beszélnénk az ott eltöltött időről. A festői környezet, a barátságos vendéglátás mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy életre szóló élményekkel gazdagodhattunk. Köszönjük a lehetőséget!
Makai Józsefné
terápiás munkatárs, Püspökladány

A Speciális Műhely által kiválasztott résztvevő lakónk, Miklós Rómeó tánc terén kivételes tehetséggel rendelkezik, hipp-hopp, break, és elektric-boogi stílusokban tudását egyrészt autodidakta módon, másrészt neves tánciskolákban szerezte.
Az idő hamar elszállt, s a mi 3 fős kis csoportunk egy verőfényes reggel nagy izgalommal indult kis buszunkkal a Ferihegyi repülőtérre.
Az első néhány nap a bolgár, lengyel és francia csoport megismerésével és Párizs nevezetességeinek megtekintésével telt. Első kirándulásunk a monumentális Eiffel toronyhoz vezetett. Másnap a híres Notre Dame székesegyház került sorra, amely rendkívüli díszítettségével nagy hatást gyakorolt ránk. A rengeteg látogató közt meghúzódva mindenki szakított időt egy kis imádságra. A világ egyik legismertebb múzeumában, a Louvre-ban is jártunk, ahol megérintett minket a tömény művészet szele.
Rómeó mindkét fellépése remekül sikerült, végig tapsolt a közönség, sokan gratuláltak. A püspökladányi csoport táncosainak cha-cha-cha előadása, pezsdítő zenéjével nagyszerű hangulatot teremtett, és nagyra értékeltük Lacika, a vak fiatalember zenés énekes produkcióját.
Nagyon örülünk, hogy érezhettük a franciák vendégszeretetét, rengeteg tapasztalattal gazdagodtunk, csodálatos, különleges emlékezetes élményekben volt részünk.
Makk Gyula
igazgató, Koroncó


Heti aktualitások:

Ez itt a reklám helye! Videopremier következik, nálunk láthatjátok először (már ha nem vagytok youtube-függők) a tordasi Szivárvány Zenekar legújabb videoklipjét! Figyelem, sztárok születnek!


Egyesületünk néhány művészeti csoportjával csatlakozott a Magyar Speciális Olimpia Szövetség szeptember 25-i  gálaműsorához, melyen Eunice Kennedy Shriver asszonyra emlékeztünk, a Speciális Olimpia megalapítójára.
Sikeres fellépést tudhat maga mögött a darvastói Musical Tánccsoport, mohácsi pacsirtánk Leitz Csaba, a budapesti Figura Tánccsoport, a balmazújvárosi Wywaras Dance Group, a regölyi Hully Gully Tánccsoport és végül, de nem utolsó sorban a szolnoki Liget Otthon tánccsoportja, valamint énekesük Raffael Attila.
Gratulálok mindenkinek, színvonalas és érdekfeszítő előadások részesei lehettek a rendezvény látogatói!/Nem csak Baby Gabi és Hevesi Tamás lehet nagy durranás, kösz, hogy ezt be is bizonyítottátok J/


Zsirai Őszi Napok, 2010.

„Peti áll a ház előtt…” Szeptember elseje van, és Peti, azt hiszem, ma odafagy a küszöb elé, mert én bizony ma nem megyek iskolába! A nebuló projekt helyett valami sokkal-sokkal izgisebbet találtak ki nekem (na meg még jó néhány embernek) zsirai barátaink.
- Voltál már Zsirán? Hogy hülyeségeket beszélek, és te azt sem tudod, eszik-e vagy isszák?! Nos, kedves barátom akkor elárulhatom, hogy hol volt, hol nem volt, Győrön is túl, ott ahol a kurta farkú malac is túr, a sógor határtól csupán egy bicikliútnyira, egy mesebeli kastély az udvarba, ez hát a mesés Zsira (egyetlen mellékhatás: enyhén tepsi alakúra deformálódott popi, mire a 4 és fél órás utat megteszed Egriából…).

VII. alaklommal tárta ki kapuit a zsirai szociális otthon és engedte be a kíváncsiskodó szemeket Őszi Napok rendezvénysorozatára, ahol négy programdús napon én is résztvevő lehettem. Bár James Bond lány őszi álmot alszik, a küldetések nem maradhatnak akcióhős nélkül –Elnök Úr – Dórike lett a „B” terv.

Kronológiáról dunsztom sincs, teljes időzavarban szenvedek. Az események leírása tehát teljes mértékben random szerűen történik /ááá, rímmérgezés, ááá/.

Kamra!... ö…nem, nem… Sufni!... vagyis… megvan, ez lesz az… PADLÁS!!! Meglökő, Rádi, Herceg, Mamó, no meg a szilvás gombóc a nagy piros fazékban (hinta paripára pattantam s a fazékból én is befaltam). Szalai Péterné Gitta, Bartokos Tamás és a Komédiás Integrált Színház színészei egész estés darabjukkal mulattatták a szép számban megjelent lelkes nézősereget. Bolygóközi szellem vagyok én is, aki Zsirára tévelyedett. Aprócska különbség azonban, hogy én kösz, jól vagyok, egyáltalán nem akarok elmenni sehovasenem. Süni, nyugodtan lejöhetsz a tetőről!

Csípős őszi szél, kopogó esőcseppek, vastag zokni… nos, ezek a fogalmak ismeretlenek a messzi Afrikában. No, de mi is történik, ha Afrika egy egész kontinensnyit ugorva átteszi székhelyét Zsirára? 14 intézmény lelkes kalandorai egy varázslatos szafarin cserkészték be a vadakat, melyeket a nyers és hideg homokbuckák közé zártak. A XVIII. alkalommal megrendezésre került homokszobrász fesztivál idei témájául az egzotikus Afrika ismeretlen világa szolgált. Láthattunk itt fekete párducot, óriás teknőst, kaméleont, különböző változatokban Pampalinit, daloltuk a „kibérelünk egy jó nagy puputevét, s bejárjuk Kenyát és Zimbabwét”. Én, mint a szavannák úrnője sivatagi oroszlánokat akartam becserkészni aprócska – Xéna, a harcos amazon nő mintájára – bőrszoknyában. Az időjárás azonban nem volt túl kegyes, így csak bőrkabátra tellett a hideg szélben. Jah, de fogtam egy cirmost…

Cölöb áradat az Otthon falai között! VIP vendég voltam egy exkluzív vacsorán, melyet Halmy György filmrendező, Csuja Imre színművész s kedves neje, valamint Szabó Margaréta színművésznő társaságában tölthettem el. Lokális celebként jelen volt még Hollósi Péter Intézetvezető, valamint az elnökök elnöke Asztalos Zsolt is. Az otthon saját színpadán különös színházi csemege várta az irodalomkedvelőket, Ady a táltos költő a tenger című előadással, melyen Ady Endre 36 megzenésített versét halhattuk.

„A magyarok nyilaitól ments meg minket Uram!” – avagy Árpád apánk lóháton vágtat a zsirai sztyeppéken. Hagyományőrző nap lévén, lovas nomádok árasztották el az udvart. Megtanultunk elméletben harcolni, íjat használni, tam–tam dobon harci indulót verni, kürtöt fújni, lócacit jó messzire kikerülni (ennyire nem vagyok autentikus, bocsánat…megváltozom, ígérem).
Itt a vége, fuss el véle, zárul Dóri mókatára. Remélem Te is élvezted meséskönyvem, most megyek és lövök magamnak egy szőke herceget /csak ne a 8. törpe legyen az istenem/…
Dórike