Az Ösvény Film jóvoltából elkészült a pécsi Speciális Művészeti Fesztivál kisfilmje!
http://www.youtube.com/watch?v=M9eWVvnYSyI
Keresd a Facebookon is és lájkold!
2011. szeptember 28., szerda
2011. szeptember 27., kedd
Tiszta hang
Tiszta hangok – szubjektív
avagy,
Gondolatmorzsák egy nem mindennapi fesztiválról
Nem utolsósorban tradícióteremtés okán került megrendezésre idén május utolsó napján a Tiszta Hang Zenei Találkozó immáron második alkalommal, mely a fogyatékkal élő közönséget célozta meg, mint tehetségkutató program, és amely valamelyest túl is mutatott ezen, hiszen remek alkalmat biztosított az új kapcsolatok szövődésére, az ismerkedésre, egymás el, és befogadására – a résztvevők, és szervezők részéről egyaránt.
Az esemény főszervezője, a kecskeméti ESZII - Platán Otthon fogyatékkal élők részlegének dolgozója, Sándor Anikó volt, akinek munkája nagyon sok ember arcára csalt aznap mosolytól csillogó örömkönnyeket.
E rendezvény célja volt, a fogyatékkal élők megszólítása, továbbá egy olyan lehetőség biztosítása látens zenei képességeik kibontakoztatására, amelyhez egyrészt nekik is alapvető joguk van, másrészt terápiás jellegű tevékenységet is jelent számukra, hiszen a zene gyógyír, eszköz, és módszer az önkifejezésre.
„A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.” / 1998. évi XXVI. Tv./
Fontos, hogy tudjuk és tudassuk, ők bármelyikünkkel egyenrangú emberek, akiknek olykor segítségre van szükségük jogaik eléréséhez, hogy azok ne csorbuljanak. Az, hogy ez mennyiben valósul meg optimálisan össztársadalmi szinten, az adott kor társadalmi hozzáállását, és a szolidaritás, mint szociálpolitikai alapelv működésének mértékét jelzi.
Manapság, a tehetségkutató show-k világában élve tiszteletre méltó emberi gesztus volt a szervezők részéről a célközönség ilyen mérvű megszólítása.
A Három Gúnár Rendezvényház és Konferenciaközpont adott otthont az esemény nívós helyen történő lebonyolításához, melynek színvonalát és sikerét is emelték a meghívott előadók, és a zsűri tagjai, akik közéleti személyiségek, médiasztárok – nem a szó pejoratív értelmében.
Név szerint említve őket, a zsűri olyan híres előadóművészekből rekrutálódott, mint Brózik Klára, Madár Veronika, - a Jóban rosszban sorozat neves színésznői - valamint a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület ügyvezető igazgatója - Asztalos Zsolt - is tiszteletét tette a rendezvényen.
A műsor zökkenőmentes lebonyolításáért a Gong Rádió ismert hangját, Faragó Miklóst illeti az elismerés, aki formájához hűen oldott hangulatot varázsolt ezúttal nem az éterben, hanem a ’pódiumon’.
A rendezvény mind személyi - mind tárgyi szinten bővelkedett meglepetésekben, ugyanis az Irigy Hónaljmirigy utánozhatatlan szórakoztató műsora, és az ajándékhegyek után, még egy monumentális csokitortát is rejtegetett a szervezők ’meglepetés tarsolya’.
Csakúgy, mint a meglepetéseké, a támogatók felsorolása is több tíz centis listát eredményezne. Hogy csak párat említsek, fő szponzor a Bella Hungária egészségügyi termékeket forgalmazó Kft volt, de emellett természetesen sokan mások is financiális segítséget nyújtottak.
A meghívott intézményekből az ország különböző pontjairól érkeztek versenyzők, akik különböző kategóriákban csillogtatták meg tehetségüket, és a hallgatóság szemeit.
Voltak, akik csoportosan előadott énekkel, volt, aki önállóan vagy hangszerrel, mások tánccal próbálták a zsűrit elkápráztatni, akik szemmel láthatóan jól szórakoztak, miközben buzgón jegyzetelték észrevételeiket, hogy a végén megoszthassák szakmai tapasztalataikat és építő jellegű kritikáikat a fellépők okulására.
Egy ilyen esemény kapcsán az objektivitás mellőzése számomra nehézkes, nem csak azért, mert szakmailag némiképp bevonódott résztvevő megfigyelőként, és amatőr fotósként voltam jelen, hanem mert azt tapasztalom, hogy olyan társadalmi tabu a fogyatékosság, mint ’szociális tény’, amiről nem illik vallani. Ráadásul, itt mindjárt két tiltott területe is összefonódik a mindennapi életnek; egyik a fogyatékosság problémája, másik az ezzel kapcsolatos érzelmek kifejezése.
Érdekes paradoxon, hogy sokak - bevallom köztük olykor magam is - félünk tőlük, holott ők a legnagyobb természetességgel közelednek felénk. A paradoxon épp ebben rejlik; ha le tudnánk győzni a velük szemben kialakult gátlásainkat, sztereotípiáinkat, ők a maguk közvetlenségével és nyitottságával megtanítanának minket az érzelmek nyelvén való kommunikációra, ami a fogyatékkal élő emberekkel való foglalkozás sarokköve.
Aki részese volt mindannak az örömnek, és felszabadultságnak, amit ők egymás iránt tanúsítottak, bizonyára meghatottsággal, és tiszta emberi érzésekkel gazdagodott, és ha csak egy napra is, de talán megtanult igazán örülni, és szívből élni.
E cikk írója nemkülönben.
A fesztiválról való hazatérés részemről csak bizonyos tekintetben sikerült, mondhatni testben már otthon voltam, miközben a nap konklúziójaként még a következő gondolatkör zakatolt bennem:
A ’tiszta hangok’ legbelül vannak, és bár mindenkinek más-más adatott, de iskolázottságtól, családi háttértől, vallási hovatartozástól, bőrszíntől, politikai identitástól függetlenül mindenkinek van egy ’tiszta hangja’, ami őt, mint Embert határozza meg.
Azt gondolom, méltó befejezésként kívánkozik ide Bródy János pár sora, aki talán hasonló megfontolásból írt így:
„A lelkünk mélyén őrzi titkát a kék virág
Ahány ember annyiféle csodálatos világ.”
Füstös-Simon Zsuzsanna, Kecskemét
2011. szeptember 13., kedd
Műhely hírek online
Műhely hírek online
2011. szeptember 1., összeállította: zsupos dóra
Műhely hírek online
Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!
Lassan az ősz első fuvallatival megérkezik hozzánk szeptember, s bár a nyár még 38 celziusz fokával tépi-cibálja idegeid, fokozza fejfájásod, és a szabad strandon leégeti a popid, azért bizton kijelenthetjük: vánszorogva, de jön az ősz.
Petőfi helyettünk is örül az évszakváltásnak, néhányan közülünk azt hiszem, szintén fellélegeznek, hogy a véget nem érő nyári szünidő mégis csak leáldozóban van, gyerkőcök irány vissza a suliba!
Peti az idén már nélkülem megy az iskolába, és talán új barátnő után leselkedik majd, de egye fene, amúgy is unom már Rózsit…
Nyilas Misi pakkjából
Haladjunk csak szépen sorban. Szeptemberi élmény-kavalkádunk első megállóhelye Zsira. Az idei, szám szerint a XIX. Homokszobrász Fesztivál ismét jó alkalmat biztosít minden játékos kedvű, a homokot uralni, megformázni tudó és alkotni vágyó számára egy kellemes nap eltöltésére.
2011. szeptember 7-én Zsirai Barátaink egy kis nosztalgiára csábítanak, hisz a fesztivál témája valójában a mögöttünk hagyott 20 év emlékképeinek felidézése, azaz: Retro party a homokban!
Csakúgy, mint az elmúlt években, az 5 fős csapatoknak ezúttal is 2 órája van arra, hogy a legtöbbet kihozza a rendelkezésére álló 2m3 homokból!
Ha a retro hallatán neked sem csak a trapéznadrág és Dr. Alban ugrik be, akkor gyere és formázd velünk a világot!
Időrendben haladva szeptemberi programajánlónk második megállóhelyéhez érkeztünk, irány az ország keleti része, üdvözletünk Püspökladányból!
A Napfényes Egyesület ellátottai és dolgozói idén is szeretettel várnak minden érdeklődőt és megmutatkozni vágyót a Regionális Kulturális Fesztiválra. A találkozóra szeptember 15-én kerül sor a püspökladányi Dorogi Márton Művelődési Központban. Kísérőprogramként az érdeklődők ipar-és képzőművészeti kiállítást is megtekinthetnek - sérült alkotók keze nyomán.
Jó szórakozást minden résztvevőnek!
Az MSMME szervezésében ismételten figyelmetekbe ajánljuk közelgő Országos Ipar-és Képzőművészeti Alkotótáborunkat.
Szeptember 23-27. között szíves-örömest várunk mindenkit, aki egy kicsit is úgy gondolja egy eddig fel nem fedezett művész veszett el benne (én is feltételezem ezt olykor szerény személyemről, ám többnyire tévedek).
Tatai táborunkban mindenki kedvére válogathat a tervek szerinti 8 alkotóműhely közül, a teljesség igénye nélkül így: fotózás, foltvarrás, agyagozás, festészet… ésatöbbi.
Alkosd meg Te a saját kézműves világegyetemed (nyugi, szorosan mögötted állunk majd)!
Youth in Action
Amint azt rendszeres olvasóink tudják, a műhely hírek online netmagazin aktuális és archív számai megtekinthetőek az MSMME hivatalos blogoldalán.
A 2011. június 19-27. között Pécsett megrendezésre került Youth in acton projekt kulisszatitkait, bennfentes információit szintén elcsíphetitek a program saját blogján.
Tegyünk együtt azért, hogy „populárisak” legyünk, hisz saját szubkultúrát teremtünk, önálló értékekkel, normákkal, vágyakkal és célokkal. Nézzetek ránk minél többen, és klikkeljetek egy lájkot Ti is!
Lelkesedésemet én magam köszönöm! J
Maradjunk még mindig kicsit Pécsett! Előző számunkban már közöltünk néhány képet a „Játszva Látszom” - Speciális Művészeti Fesztivál megörökített pillanatairól.
Fábián Gábor és az Ösvényfilm közreműködésével most újabb fesztiváli fotó portfóliót áll módunkban bemutatni!
Szakmai és erkölcsi útravaló a pécsi Megyeháza Díszterméből
Gyermekkoromban válságstábbal ellátott csigakórházat üzemeltettem az iskola udvarán. Néhány évvel később ebédet hordtam öreg mamikáknak a környékbeli utcákba.
Majd elértem a 17-et és úgy gondoltam a világot meg kell menteni az égetett szesztől (megpróbáltam minél többet elpusztítani, hogy másoknak kevesebb maradjon).
Eddig azt hittem ez talán kimeríti az önkéntesség fogalmát, és nyugodtam hátra dőlhetek életem hátra lévő részében!
2011. június 23-27. között a Játszva látszom - Speciális Művészeti Fesztivál egyik kísérőprogramjaként Egyesületünk nemzetközi szakmai konferenciát hirdetett az önkéntesség témakörében.
Nádudvari Péter, a konferencia egyik előadója beszámolóját olvashatjátok!
A 2011-es év az Önkéntesség Európai Éve!
Az önkéntesség kapcsán a mai profitcentrikus és profitorientált világunkban sok emberben első blikkre a ,,munka, amiért nem fizetnek... engem ilyen dolog nem érdekel” gondolat fogalmazódik meg.
Jómagam 1999. óta végzek folyamatosan különböző jellegű önkéntes munkákat, és azoknak köszönhetően szert tettem nyelvtudásra, munka-, és élettapasztalatra, kapcsolati tőkére, barátokra és rengeteg felejthetetlen élményre.
A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület 2011. június 24-ére a pécsi Megyeházára ,,Az önkéntesség lehetőségei a szociális intézményekben, különös tekintettel a művészeti foglalkoztatásra” címmel szakmai konferenciát szervezett, méghozzá a „Határok nélkül - Jjátszva látszom” XXIV. Országos és IX. Nemzetközi Speciális Művészeti Fesztivált színesítendő.
Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy én is előadhattam ezen a konferencián, részletezve azt, hogy miért érdemes manapság egy fiatalnak önkéntes munkákat vállalnia.
A konferencia előadói az önkéntesség művelői, annak különböző intézményesített formáinak létrehozói, fejlesztői közül kerültek ki:
Knyihár Éva – Baranya Megyei Önkéntes Centrum
Mattyasovszky Zsófia – TERÉZÉNO, Budapest
Lícia Sabatella – Esagramma Szinfonikus Zenekar, Milánó
Forrai Ferencné – Katolikus Caritas, Pécs
és jómagam:
Nádudvari Péter – a Gyöngyszem Zenekar vezetője, Hétszínvirág Napközi Otthon, Gyöngyös
A fenti felsorolás mutatja, hogy az önkéntesség több lehetőségéről, megközelítéséről beszéltek az előadók. Én, mint legfiatalabb, vagyis a legkevesebb tapasztalattal rendelkező előadó rengeteg hasznos ismerettel gazdagodtam. Valamennyi előadótársamra példaként tekinthetek, mert több évtized után is töretlen lelkesedéssel és odaadással végzik a – mindenki által ismert okok miatt - egyre nehezebb és egyre több akadályba ütköző munkájukat.
A konferenciának méltó helyszíne volt a pécsi Megyeháza kivételesen szép Díszterme.
Nádudvari Péter, Gyöngyös
Ez kérem, nem szarkazmus.
Pécs. Széles sétálóutcák, macskakövei szegélyezve habos kávéval, csavaros fagyival (nyaflaty:nyamm-nyamm), millió+egy fodrászüzlettel, és azt hiszem, Pécsett élhet a legtöbb látássérült ember is, ugyanis minden második utcasarkon legalább 2 optikát találsz (nem csoda, ahol ennyi a könyvesbolt, ott tuti sokat olvasnak az emberek!).
Talán ennek köszönhető a temérdek turista, akiket nyári időszámítás szerint egyáltalán nem, vagy csak alig tudsz megkülönböztetni a bennszülött pécsi lakosságtól. Talán kicsit többet költenek, és elsőre nem érted mit karattyolnak, koktélt szürcsölnek, paprikás csirkét esznek nokedlivel (mer’ hát az mekkora hungarikum már) és kultúrpolgárt játszanak a Vasarely Múzeumban. Csodálkozva pislognak a keresztre a Dzsámi tetején – mert igen, nálunk ez is megtörténhet – és buzgálkodva fotózzák a faleveleken még a levéltetűt is.
Az emberek manapság azt hiszem, kellőképpen nem járnak nyitott szemmel a világban. Például én voltam idén egy fesztiválon – lepődj meg, a feszt színhelye legújabb kedvencem, Pécs – ahol az emberek egy bizonyos csoportja játszva akart látszani. Érted?! Akartak.
Erre jön velem szemben egy ilyen újságíró forma fazon, aki csak úgy mellékesen megkérdezi, van-e valami botrány a rendezvényen, mert sajnos a sajtó manapság csak arra harap. Gondolataimban hosszú Colombo kabátot viseltem, amit egy váratlan pillanatban kettényitok, és egy ultra éles macsétával három különböző méretű darabkára hasítom a figura tenyérbe mászó képét.
Ugorjunk át egy következő jelenetre (kezdem magam egy Quentin Tarantino film főhősének érezni). Pécsi Nemzeti Színház. Már harmadik napja zsongás bent a színházban, a színpadon, és minimum 50 méteres körzetben az előttünk elterülő téren. Szeretem!
Jelmezes emberkék rohangálnak (és itt most nem a hajléktalan bácsira gondolok, aki napok óta Edda slágerekkel „szórakoztatja” a publikumotJ).
„Melyik öltözőbe kell mennem?” „Jesszus! Van nálad egy pótgomb?” „Hol a büfé, valakit megölök egy kávéért!” „Látta valaki a szolnokiakat?”„Azonnal színpadra, nyomás!”
5 napig tart a varázs, és mindenhol ott vagyunk. Aki él és mozog, külföldi, magyar, média, politikus (csak a főbb állatfajokból), az mind tudja, kik vagyunk, és mit akarunk.
Botrányt akartok?! Fotók százezreit, amit otthon mutogathattok Udo bácsinak vagy Carmen néninek?
Tessék, csak tessék, itt vagyunk. 1100-an, 8 náció gyermekei, hallatjuk a hangunk, megmutatkozunk, Játszva Látszunk. Fogyatékosok vagyunk. Egytől egyig tehetségek, önálló világegyetemek, kapuk egy őszinte világba. Csak ne toporogj már kint…
Nézd, gyere velem! Fogom a kezed, csattogtathatod a fényképeződ is, bánom is én, tudod, hogy éppen a nikotin-vágy beszél belőlem, aljas leszokás! Már megint… Mindegy is.
Szóval! Itt nagy dolgok történnek, zene, tánc, színpadi játék,... miegymás, nem mondom el mind, még a végén megunod.
Pécs, 2011. június 23-27. Játszva Látszom – Speciális Művészeti Fesztivál.
Ő sem egészen fogyatékos, és én sem teljesen ép. És Te?! Fagyizol tovább, vagy …
Dórike
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)