idézetek

Hiszünk abban, hogy a művészet mindenkié...

Jean Kennedy Smith (Very Special Arts)











2013. január 24., csütörtök


m ű h e l y  h í r e k  o n l i n e
2012. november 16 .,  összeállította: zsupos dóra


„Győzelem:
célon-túl futok,
Tudok élni nélküle,
de nem akarok.”
(Fodor Ákos)



Műhely hírek online

Az MSMME műhely hírek online netmagazinja sérült alkotók művészeti tevékenységét mutatja be. Róluk, értük, nekik, nektek!


Az 1990-es évek legnagyobb amerikai hard rock együttesének, a Guns N Roses-nak emblematikus nótáját, a November Rain-t hallgatjuk. Muszáj valamivel feldobni ezt az egyébként teljes mértékben lélekölő délelőttöt. Az idő taknyos, szeles, borongós.
Na, de! Reméljük lesz ez még jobb is, hisz novemberben előttük áll még egy NESZ koncert, bálozni megyünk Balmazújvárosra, és pattogatott kukoricát rágcsálhatunk Budapesten a Speciális Filmszemle alkotóival!


Figyelmedbe ajánló

A Hajdúsági Szociális Nonprofit Kft. Balmazújvárosi Humán Szolgáltató Otthona és a Nagyháti Túzok Sport Egyesület az otthon értelmileg sérült ellátottjai életminőségének javítása céljából Jótékonysági Bált rendez. A rendezvényre 2012. november 17-én kerül sor Balmazújvároson a Rákóczi Népkörben, ahol a szervezők vacsorával, tombolasorsolással, egész estés elő zenével és garantált jó hangulattal várnak minden érdeklődőt, jótékonykodót, szórakozni vágyót.
Sok sikert kívánunk a gyűjtéshez!


Filmklub

Múlt havi számunkban már figyelmetekbe ajánlottuk november 20-ai programunkat a Tabán Art Moziban, és mivel ismétlés a tudás atyja, így megtesszük újra!
2012. júniusában immáron negyedik alkalommal került sor az „Álmodtam egyet…” Speciális Filmszemlére Zsirán. A szemle elsőként az országban azért jött létre, hogy a sérült emberek belső világát megmutassa a nagyközönség számára a mozgókép segítségével.
November 20-án Halmy György Filmklubjában válogatást tekinthetnek meg az érdeklődők az elmúlt évek lelkes munkáiból; találkozhatnak az alkotókkal; a Filmszemle megálmodójával, Fábián Gáborral; és többek között a zsűri tagjaival is.
A szervező csapat szeretettel várja programjára az igényes művész mozi kedvelőit, a leendő- és jövőbeli alkotókat, érdeklődőket, filmeseket!

Egy kis hangulatalapozás:


„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus…”

Egyesületünk és az Ezredéves Speciális Szakiskola szervezésében 2012. november 26-30. között az idei év utolsó színkottás zenei táborát húzzuk tető alá Székesfehérvárott. Az 5 napos felkészítő tábort Jótékonysági Koncerttel zárjuk november 29-én, csütörtökön a Vörösmarty Színházban. A Nemzeti Színkottás Zenekar vendég előadója a 20 éve ismert és elismert szaxofonművész, muzsikus és költő St. Martin.
A „Közös Hang” Koncerten befolyt összeggel az Ezredéves Speciális Szakiskola növendékeinek művészeti fejlesztését kívánjuk támogatni!

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a hét bármely napján a zenekari próbákra, illetve csütörtökön 18.00 órától a Koncertre! (A próbák helyszíne: Székesfehérvár, Türr István Képző és Kutató Intézet, Seregélyesi út 123.)

„Közös Hang” Jótékonysági Koncert: 2012. november 29. 18.00 Vörösmarty Színház, Székesfehérvár, Fő út 8.


Górcső alatt Franciaország

2012. júliusában Magyarországot, és Egyesületünket képviselték a balmazújvárosi Wywaras Dance Group táncosai. A csapat tagjainak együttes élménybeszámolóját osztjuk most meg Veletek, Kedves Olvasókkal! Jó szórakozást!

Párizsban jártunk
Dél körül indultunk az intézményből a repülőtérre. A repülőgép 20.00-kor indult. A repülés miatt kicsit izgultunk. Igazán kár volt, minden simán ment. Késő este szállt le a repülő a párizsi Charles De Gole repülőtéren, ahol már várt ránk Anne és Michélle. Rövid autókázás után megérkeztünk a szállásunkra, amely St. Gratien-ben volt.
Ott tartózkodásunk alatt a napjaink délelőtt próbákkal teltek, készültünk a bolgárokkal és franciákkal közös fellépésünkre. A közös produkció Anne irányításával formálódott.
Délutánonként „szabad program” volt, amit városnézéssel, hajókázással, Párizs nevezetességeinek megtekintésével, szórakozással telt.
Olyan emeletes vonattal közlekedtünk, ami a föld alatt és felett is jár.
A legnagyobb élményt az Eiffel toronyban tett látogatás jelentette. De izgalmas volt az eti séta a Champs Élyséen is, ahol voltunk egy autószalonban, csodálatos kocsikat láttunk, sőt be is ültünk!
Jártunk a Notre Dame toronynál, ahol mutatványosok szórakoztatták az odalátogatókat. Sétahajóztunk a Szajnán, megcsodáltuk Párizs nevezetességeit. Jártunk Versailles-ban, ahol alkalmunk volt megcsodálni XVI. Lajos fényűző kastélyát és annak varázslatos parkját. Láttunk itt táncoló szökőkutat, virágban pompázó tündér kerteket, mesebeli tájat!
Külön élmény volt számunkra, hogy Elnök Úr rendhagyó történelem órát tartott nekünk!
Láttunk egy szabadtéri zenés színházi előadást is egy kastély udvarán felállított színpadon.
Egyik délután táncházat csináltunk társainkkal, ahol mindenki megmutathatta a saját nemzetiségére jellemző táncokat, lépéseket. Volt egy bemutatkozó nap, ahol mindencsoport előadhatott egy rögtönzött kis műsort, majd megajándékoztuk egymást az otthonról hozott apró ajándékokkal. Voltunk francia kávézóban, olasz vendéglőben, a Le Foch sörözőben, japán étteremben, ahol pálcikával ettünk különleges ételeket.
Majd elérkezett a Fesztivál napja. Végre előadtuk a bolgár és francia társainkkal közösen létrehozott produkciónkat. A közönségnek nagyon tetszett, nagy sikert arattunk. De a saját táncunk, melyet már korábban a szolnoki fesztiválon is bemutattunk is igen sikeres volt. Sok elismerést kaptunk és a bolgár társaink szeretnék, ha ezt megismételhetnénk.
Az utolsó estét a jól megérdemelt bulizással töltöttük. Majd reggelre kelve búcsúzkodtunk. Élményekkel, emlékekkel telve, új barátságokkal gazdagodva indultunk el a repülőtérre, hogy haza térve világgá kürtöljük: Párizsban jártunk!
Szeretnénk megköszönni a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesületnek a bizalmat, hogy a mi csapatunkat választotta erre a nemes feladatra. Köszönjük Béla bácsinak a támogató segítséget, és hogy bízott bennünk! Köszönjük Kalmár Anikónak az önzetlen segítséget! Köszönjük Dodónak, hogy mellettünk állt az egész úton, és hagyta, hogy belékapaszkodjunk!  És köszönjük Elnök Úr! Mindent köszönünk! Reméljük nem okoztunk csalódást!

Wywaras Dance Group, Balmazújváros


Adventi kiállítás és koncertajánló

A jövő évben 20. fennállását ünneplő Terézvárosi Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának (TERÉZÉNO) közössége az Avilai Szent Teréz Templom altemplomában kiállítást szervez „Az idő, a kereszténység és a Terézéno” címmel. A kiállítás megnyitójára december 3-án, 15.30-kor kerül sor.
A Terézéno munkatársai és ellátottai december 8-án rendezik meg „Összhang” 2. Adventi Adománygyűjtő Szeretet koncertjüket. A műsorban ismert előadóművészek és sérült művészek működnek közre, így többek között fellépnek a Csalogány Iskolai Kórus és Tanári Zenekar tagjai, valamint a dombóvári Reménysugár Zenekar.
A koncertet helyszíne a Terézvárosi Nagytemplom (Budapest, VI. kerület, Király utca- Nagymező utca sarka), ideje december 8. 17.00 óra.


Magyar Dal Napja

Idén szeptemberben első alkalommal adott otthont szociális intézmény a Magyar Dal Napja rendezvénynek. Zsirán, az Őszi Napok programsorozat keretében az odalátogatók megannyi kulturális csemege közül válogathattak. Szalai Péterné gondolatai következnek a rendezvényről!

Nyoma sem volt a szeles, esős ősznek, talán mert odafönt is úgy gondolták, hogy a Zsirai Őszi Napok rendezvénysorozat megérdemli, hogy beragyogja a napsütés.
Így derűs nap köszöntötte a XX. Homokszobrász Fesztivál résztvevőit, akik az idén „A film továbbpereg” témakörben alkották meg homokszobraikat. Mint mindig most is sok érdekes alkotás született; találkozhattunk Tom & Jerry-vel, a Metro Goldwin Mayer oroszlánjával és még számos jellegzetes, egy-egy filmes korszakot megjelenítő homokkölteménnyel. A film jegyében készült a nap nyitó árnyjátéka is, amely sok-sok ötletes megoldással, képi élménnyel örvendeztette meg a közönséget.
S hogy még mindig a filmnél maradjunk, szeptember 7.-én került sor a speciális filmkészítéssel foglalkozó segítők és alkotók összejövetelére Lovas Tibor médiapedagógus és Halmy György filmrendező közreműködésével. Számos jó tanács, ötlet, módszer hangzott el a filmkészítés fortélyairól, továbbá egy interjút láthattak az „Álmodtam egyet” filmfesztivál díjazottjaival, akik arról, meséltek Fábián Gábornak, hogy mit jelent számukra a filmezés élménye.
Még aznap este vendégül láthattuk Dr. Papp Lajos szívsebész professzort, akinek előadását nagy várakozás előzte meg. Megnyugtató lénye hamar magával ragadta a hallgatóságot. Feszült figyelemmel, csendben hallgattuk végig megható történeteit arról, hogy mit jelent egy emberi szívet tartani a kézben, mit jelent leállítani, és újraindítani, mit jelent mindezt megélni. Mi az, amikor valakiben hitet kell ébreszteni, hogy meggyógyulhat, és mi az egyáltalán hinni, nemcsak a gyógyulásban, hanem önmagunkban, a gondviselésben. Rádöbbentünk mi is Papp professzorral, hogy az ember minél többet tud egy dologról, annál inkább érzi, hogy mennyivel több az, amit nem tudunk róla. Elmélkedhettünk az ember nagyságáról és semmisségéről, kiszolgáltatottságunkról és a teremtőbe vetett bizalomról. Ízelítőt kaptunk ékes és gazdag magyar nyelvünkről és csak bámultunk, hogy egy ilyen nagy tudású ember hogy tud ilyen alázatos és egyszerű maradni és ezzel fölébe kerekedni minden emberi hívságnak.
Sok szó esett az egészségről, így aztán másnap annál érthetőbb volt, hogy az Otthon apraja-nagyja, vagyis dolgozók és lakók jókedvűen vettek részt a Sport- és egészség napon, hogy játékosan, mégis önmagukat felülmúlva egy kicsit saját testi és lelki egészségükkel, és jó közérzetükkel foglalkozzanak.
Aztán jött a szombat este és mi hirtelen az amerikai Brodway-n éreztük magunkat, hiszen a soproni Song Office társulat zenés-táncos revüműsora odarepített bennünket. Számos ismert és kevésbé ismert dal csendült fel musical-ekből, revükből, filmekből, melyet a táncosok tettek még izgalmasabbá és hangulatosabbá. Már nem első ízben jártak nálunk a társulat tagjai, így régi ismerősként jöttek hozzánk és tették az estet vidámmá mindannyiunk számára.
Szeptember 9.-én Otthonunk első alkalommal csatlakozott a négy évvel ezelőtt Presser Gábor által meghirdetett, és azóta is nagyon népszerű Magyar Dal Napjához. Hollósi Péter intézményvezető így fogalmazott a nappal kapcsolatban: „Az értelmi fogyatékos emberek között is sokan kiemelkednek a sport, a kultúra, a zene területén. Ezt szeretnénk megmutatni a világnak, amikor ők is színpadra állnak. Az otthonban élők közül sokan szeretik a magyar zenét, érzelmileg könnyen azonosulni tudnak az előadóval. Miért is ne lehetne idehozni számukra ezt a kulturális programot?” Hát tényleg, miért is ne? Szerencsére ezt rajtunk kívül többen is így gondolták, így jöhetett létre ez a vendégeit tárt kapukkal váró rendezvény. Így gondolta ezt a Magyar Dal Napja Nonprofit Kft Budapesten, Varga Miklós és a Pa-DöDő együttes, akik fellépti díj nélkül vállalták el, hogy dalaikkal felejthetetlen perceket szereznek számunkra. Presser Gábor is első szóra jött és megtisztelte a programot, sőt egyszercsak ott termett a színpadon és a Pa-Dö-Dő-s lányokkal, valamint a közönséggel és a program moderátorával elénekelte a „Neked írom a dalt” című nótát, mindannyiunk örömére, nagy-nagy ováció mellett. A dombóvári Reménysugár zenekar, az ajkai Hangadók, a felvidéki Vox Megere együttes, a tordasi Szivárvány Zenekar, Betuker Botond és Barátai, valamint a hazaiak közül Szendrő Attila és a KOMISZ® is igényes zenével, a nap rangjához méltóan készültek fel előadásaikra és teremtettek jó hangulatot a szikrázó napsütésben egészen este 10 óráig.
A Szivárvány Zenekar Tordasról még másnap is velünk maradt és az Őszi Napok záróakkordjaként megtartott integrált napon Szivárványos Mesetár címmel szórakoztató és látens módon tanító műsorral kedveskedtek a környék óvodásainak, kisiskolásainak és lakóinknak, miközben a kézműves sátrakban készültek a szebbnél szebb alkotások, amelyeket a vendégek magukkal vihettek emlékbe. Ők azok a gyermekek, akik már kisgyermek korukban megtapasztalhatják nálunk évről-évre, hogy lakóink kedves, szeretetreméltó emberek, akik nagyon örülnek, ha meglátogatják őket.
Amikor az év elején az anyagi nehézségek miatt azon aggódtunk, hogy vajon ilyen körülmények között milyen programot tudunk összeállítani az Őszi Napokra, nem gondoltuk, hogy ennyi szép élményben lesz részünk. Nem gondoltuk, hogy milyen gazdagok vagyunk kreativitásban, s milyen gazdag az, akinek olyan partnerei vannak, aki úgy gondolták, hogy igen, ezt a szép kezdeményezést, hogy továbbélhessen, segíteni kell.
Szalai Péterné, Zsira


Betlehemi pályázat

A Presidium Közhasznú Egyesület és a Dombóvári Művelődési Ház NKft. Betlehemi pályázatot ír ki.
A várt pályaművek között lehetnek egyéni vagy közösen elkészített Betlehemek, illetve Karácsonyhoz kapcsolódó alkotások. A művek bármilyen képző-, nép-, és iparművészeti technikával készülhetnek.
A pályázatra november 26-ig szükséges leadni a jelentkezéseket a Művelődési Ház szervezőirodájában (dmhkft@gmail.com).
A pályázat jelentkezési feltételeiről, díjazásáról, részleteiről az alábbi linken kaphattok bővebb információt:


Titulusa: Helyettes Művészeti Vezető Asszony

Az idei „pARTSzélen” Speciális Művészeti Fesztivál bővelkedett meglepetésekben és újdonságokban egyaránt. Ilyen üde színfoltja volt például Szél Anikó színművésznő szakmai értékelői részvétele a rendezvényen. Fehér István művészeti vezető távollétében Ancsa vállalta magára a sokszor nehéz, ám mégis hálás feladatot: értékelt!
Most első kézből olvashatjátok Ancsa jelentését fesztiváli élményeiről!

Izgatottan vártam az utazás napját, már napokkal hamarabb elkezdtem készülődni, mivel családanya lévén rendben akartam otthon hagyni a háztartást.
A csomagolás sem volt egyszerű. Egy nőnek nem mindegy mibe öltözködik, hogy az időnek, a kedvének, az egyéniségének megfelelő ruhadarabokat válasszon, hogy jól érezze magát és persze, hogy csinos legyen benne. Mégiscsak egy fesztiválra készülök! Nyár volt és kánikula, de nem estem kétségbe, telepakoltam a bőröndömet számtalan lenge ruhával.
Már a vonaton jó volt a hangulat, mivel az egri szalaparti intézetből jövő gyerekek is nagyon izgatottak voltak. A nevelőkkel többször hangos kacagásban törtünk ki, érezhető volt a „végre kiszabadulok otthonról” hangulat. A gyerekek sem kíméltek, a „szeretlek Ancsa néni”, „jól vagy Ancsa néni?”, „de jó, hogy jössz velünk Ancsa néni” mondatokat csupán 100-szor hallgattam végig, persze mérhetetlen derűvel.
A szolnoki színház gyönyörű volt! Megtisztelve éreztem magam, hogy ilyen impozáns helyen, ilyen nagyszerű emberekkel, ilyen nemes feladatot végezhetek.
Miközben próbáltunk a csoportommal, megismerkedtem a színház műszaki dolgozóival, akik készségesen, odaadóan és barátságosan segítették a munkánkat és éreztem, hogy profi színházi szakemberek között vagyok.
A megnyitó szívet melengető volt, nagyszerű produkciókkal, ismerős arcokkal, mind a sérültek, mind a nevelők, kísérők, fesztiválszervezők között. Örömmel láttam az ország különböző sarkaiból érkezett  ismerős és ismeretlen, de mégis „hasonszőrű” barátaimat.
Itt volt az alakalom az ismerkedésre és ezt meg is tettük esténként (is) a fesztivál klubban, ahol egy hűs ital mellett hajnalig beszélgettünk és olykor táncra is perdültünk.
Összességében a 4 nap tartalmasan telt és a sérült fiatalokból és idősebbekből álló műsorszámok helyenként nagyon elgondolkodtatóak, máskor elementálisan meghatóak, olykor tisztán kacagtatóak, és sok esetben hihetetlenül profik voltak. Tudtam, ezek mögött a produkciók mögött mérhetetlenül sok befektetett munka, idő, türelem és energia áll.
Nevettem, méláztam, csodálkoztam, meglepődtem, szomorkodtam és sírtam is. Amikor vége lett és legördült a függöny azt éreztem: még maradnék…

Szél Anikó, Eger


Ülünk a vonaton, irány a Balaton, ülünk a vonaton, és kész…

Egyesületünk 2012. nyarán két művészeti tábort is szervezett a Balaton lágyan hullámzó partjaihoz. Augusztusban Kincs Alexa koreográfus vezetésével egy hetes felkészítő tábort tartottunk a tánc, a mozgás szerelmeseinek. A püspökladányi Napfényes Integrált Intézmény fiataljai, és segítői is ott rúgták a port, járták a táncot. Alábbiakban Nelli beszámolóját ajánljuk figyelmetekbe!

Tikkasztó hőség, a víztükrön megcsillanó napsugarak tánca, mosolygó arcok, önfeledt jókedv, gondtalan pillanatok, vérre menő iszapcsaták…. Talán ezek a legemlékezetesebb jelzők, amik eszembe jutnak 2012. augusztusáról.
A püspökladányi Napfényes Sziget Integrált Intézmény ellátottjai, dolgozói, valamint a szülők – 40 fő - egy élményekkel teli hetet tölthettek együtt a fonyódligeti Tánc és Drámatáborban. Ha egy szóval kellene kifejeznem, hogy milyen élményekkel gazdagodtunk, nagy gondban lennék, hiszen igen változatos és színes programokkal tarkított hetet tudhatunk magunk mögött.
Számos alkalommal nyaraltam már a Balaton parton… gyermekkoromban a családdal, tinédzserként a barátokkal, s legutóbb férjemmel mártóztunk meg a hűs habokban. Bevallom őszintén, indulás előtt volt egy kis félsz bennem… milyen is lesz a munkahelyemmel elmenni nyaralni. Egy hét távol a megszokott miliőtől… A kezdeti aggályok hamar oldódtak, hiszen már az induláskor szembesülhettem azzal, hogy jó helyen vagyok, jó emberekkel. A hatalmas poggyászok, a várakozás izgalmától fellelkesült arcok meghozták a jókedvemet, rám is átragadt a fiatalok és kollégák lelkesülése. S innentől kezdve felfelé ívelt a hangulatom.
Az utazás zökkenőmentesen zajlott, az idő kegyes volt hozzánk, legfeljebb az izomlázzal kellett megbirkóznunk másnap, amit a hatalmas bőröndök fel-és levonszolása jelentett a vonatra. Miután elfoglaltuk szobáinkat, azonnal fürdőruháinkba ugrottunk, s megtámadtuk a hullámzó vizet. Mit mondjak… jó volt látni az örömtől sugárzó arcokat! Több sérült fiatalunk ezidáig még csak képen látta a Balatont. Az ő reakciójuk volt talán a legemlékezetesebb számomra. Volt, aki félelemmel tekintett a „nagyvíz” látványára, s órák múlva tudta csak magát rávenni, hogy bokáig belegázoljon a vízbe, de akkor is folyamatosan fogni kellett a kezét. Mások azonnal féktelen iszapcsatába kezdtek, este nem győztük fülükből, hajukból kimosni a sarat.
Hétfő este a ritmusok és egzotikus hangszerek kavalkádja fogadott bennünket a nagysátorban. A karibi hangulat, egy kis latin érzés elvarázsolt bennünket. A színpadon 3 kongás mutatta be zenei tehetségét, nem kis örömünkre. Fel lehetett menni a színpadra, több fiatalunk is kipróbálhatta ritmusérzékét a dobokon. Ami bámulatos volt, ahogy bevonták a közönséget a játékukba, a sátorban egy emberként volt jelen az ütem! Volt, aki műanyag kukán, volt, aki széken, de többen tapsolással kapcsolódtak be a dobok lüktetésébe.  Így minden adott volt egy izgalmas, forró estéhez, pergő, latin ritmusokkal!
Másnap reggel izgatottan vártuk a táncpróbát. Oktatónk, Kincs Alexa villámgyorsan egységgé kovácsolta a táncolni érkezőket. Megtudhattunk fontos alapkifejezéseket a tánc világáról, számos érdekes dologgal lettünk gazdagabbak. Majd belelendültünk, s a Macarena latinos, nyári ritmusára kezdtük el begyakorolnia mozdulatokat. Mit ne mondjak… voltak nálam ügyesebbek… egyesek szempillantás alatt elsajátították a mozgássorozatot. A Napfényes Tánccsoport gyakorlott táncosai profi módon végezték a mozgást, büszke tekintettel figyeltem őket mozgás közben.
Az egész heti táncórák „kellemes” fáradságát természetesen a strandon vezettük le. Nyújtóztunk az árnyékban, napfürdőztünk, vízben ücsörögve beszélgettünk és nevettünk órák hosszát. A gondtalanság, a nyugalom, az együttlét öröme határozta meg a fürdőzések hangulatát.
Kedden este a szabadságukért harcoló otthontalan, kóborló gyerekek világába csöppentük a „Valahol Európában” című darab segítségével. A kaposvári Roxínház tagjai ízig-vérig elővették színészi képességeiket és énektudásukat; így megismertük Kuksi és társai második világháborúban játszódó megindító történetét.
Szerdán reggel Fonyódra a kisvonat vitt át bennünket piacolni. A zsibvásári hangulat, a forgatag magával ragadó volt. Vegyes érzések keringtek bennem, mert amennyire szeretek vásárolni, annyira féltettem a reám bízott fiatalokat is, nehogy elkeveredjenek a tömegben. Szorosan fogtuk egymás kezét, persze ők azért ki-kikacsintottak a felügyeletem alól. A pénzköltési lehetőség, a hatalmas árukínálat, az ajándéktárgyak megvásárlása a családtagoknak izgalommal töltötte el őket. Szerencsére sikerült mindenkinek kisebb-nagyobb csecsebecsével, vásárfiával hazatérnie. Az estére lázasan készültek a fiatalok. A nagysátorban diszkó volt készülőben, a zene dübörgése felpezsdítette a vérünket, önfeledt táncolásban volt részünk.
Csütörtökön a táncpróbán Alexa koordinálásával a cha-cha-cha tánclépésit gyakoroltunk. Mondhatni azt, hogy áttáncoltuk magunkat a pénteki napba, mert az esténket pedig Táncház zárta. A Tabáni együttes húzta a talpalávalót, s megtanították velünk „A barátok, a barátok facipőben járnak” , és a Cinege, cinege aranyos pintyőke” című népdalokat. A népviseletbe öltözött fiatalok, a magyar népzene hangulata megbabonázott bennünket. Egyik ellátottunk Lacika is bemutathatta népzene iránti szeretetét, s 2 népdalt elénekelt a muzsikusokkal.
A délutánt egy focimeccs is színesítette, ahol a kisorsolt felek megmérkőzhettek egymással, s mi lányok lelkesen drukkoltunk hol az egyik, hol a másik csapatnak.
Pénteki napon történelmi bemutatón vettünk részt Ellátottjaink korhű ruhákba bújhattak; bőr-, sodrott szálas-, pikkelyes páncélt viselhettek, nehéz sisakokat, lánckesztyűt vehettek magukra. A kardforgatásban is jeleskedhettek, sőt….a bátrabbak íjászkodhattak is.
Fiataljaink fáradhatatlanul és derűsen készültek a délutáni táncbemutatóra. Produkciójuk – szokásukhoz híven – lendületes, színvonalas, szórakoztató volt. Lacika előadása szívhez szóló és rendkívül megható volt, szem nem maradt szárazon.
Az este Balatonboglárra érkeztünk a Szüreti Fesztiválra. „Dáridó Lajcsival és sztárvendégeivel” - hirdette a plakát. Több se kellett nekünk! Azonnal belevetettük magunkat a mulatságba, kart-karba öltve táncoltunk, fiataljaink kívülről fújták az általuk közkedvelt dalokat.
Utolsó előtti nap a Fonyódi Várhegy kilátóhoz indultunk kisvonattal. A közös éneklés, a vidám nóták hangulata, a jóízű beszélgetések derűvel töltötték el szívünket. 
Szombaton a strandon állva, amikor már hosszúak voltak az árnyak és tompák a fények, elmerengtem: ez az utolsó este a nyaralásból, amikor látom lenyugodni a napot a tó felett. Ám ha belegondolok akárhányszor is jártam erre - legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél - a nap és a fodrozódó víztükör mindig éppúgy ott van, mint amikor legutóbb otthagytam. Ahogy Rimbaud írta: "Megtaláltam újra. Mit? Ami Örök! A tengert - egybegyúrva a Nappal."
Valahol szomorú voltam, hiszen eltelt egy élettel teli, vidám hét. De amit magam mögött tudhatok több ennél: megismertem a főnökeimet, kollégáimat, ellátottjainkat, a szülőket egy egészen más szemszögből. Bátran állíthatom, kiváló lehetőség volt ez a mozgalmas hét csapatépítő tréningnek is! 
Tóth Csíkjai Nelli, Püspökladány


pARTszélről… Megyünk tovább…

Mindnyájan tudjuk, mégis rögzítenünk kell újra és újra: a 25 év elsősorban 25 speciális művészeti fesztivált jelent - de nem csak azt. Mellette ott van 9 nemzetközi kulturális találkozó – így hát jövőre ismét kerek évforduló következik – 19 alkotótábor, 19 szakmai tanfolyam, 10 színkottás zenei tábor, és sorolhatnánk mi minden még, csak az utóbbi évek történéseit említve 4 speciális filmszemle. Események… És mögöttük az a sok-sok ember – sérült alkotók, és segítőik (művészeti csoportok – némelyek ma is együtt, mások szétszéledve)  - akik a mindennapi munkát jelentő felkészítéstől, felkészüléstől a színpadi bemutatóig, a gondolat megfogantatásától a szervezés és rendezés hajnalig tartó munkás óráiig sokat tettek azért, hogy a „művészet mindenkié” legyen.

Az utóbbi évek fesztiváljainak szervezése – az Egyesület bizonytalan finanszírozása miatt – nem volt egyszerű, mondhattuk volna, (talán könnyebb lett volna), hogy „technikai okok miatt az előadás elmarad” – mégsem tettük. Újabb és újabb kihívásként éltük meg az egyre lehetetlenebb helyzeteket, és tettük a dolgunkat – mert amíg a végeken kitartanak, addig nekünk is ki kell, gondoltuk.
Megvallom, volt idő, hogy elbizonytalanodtam magam is, legutóbb Szolnokon, a fesztiválzárást követően éreztem, hogy ez volt az utolsó – annak ellenére, hogy valódi fesztiváli hangulatban láttam mindenkit. Aztán persze átgondolva, mit veszíthetünk, s mit veszíthetnek azok, akikért dolgozunk, nem változott semmi: már keressük a jövő évi fesztivál helyszínét…

Megyünk tovább, ezt várják tőlünk az alkotók, segítők, és megerősítik hitünket a visszajelzések, melyek közül most csak egyet idéznénk:
…képtelen vagyok megfogalmazni, hogy mit jelentett - és jelent a mai napig és a jövőben - számunkra ez a fesztivál. Mint csoportvezetőnek persze hosszú listám van, de én érintett anya is vagyok. Nincsenek szavaim erre a lehetőségre, erre a csodára! Csak könnyeim…
Köszönjük a fesztivál adta lehetőségeket, élményeket! Hálásan köszönjük a kedvességét, figyelmességét, amit nem koptatott el az idő és a nehézségek!

Megyünk tovább, mert ez a közösség senkit nem hagyhat sem út-, sem pARTszélen… Többször elmondtam az elmúlt években - nehézségeink hatására tavaly az alkotótábor, idén a tanfolyam maradt el, – hogy fesztivál kell legyen, az egyet jelent az Egyesülettel, ha az nincs, megszűnik ez is! Mi megtesszük, ami tőlünk telik, ahogy eddig is…
Mert ez a 25. év azért adott mindannyiunknak… ott volt a NESZ tábor és koncert, Tatán, s hamarosan Székesfehérváron… ott volt a fesztivál Szolnokon, előtte a filmszemle Zsirán, ugyanott a 20. homokszobrász fesztivál… És még két művészeti tábort is tartottunk a Balaton-partján, Fonyódligeten…

Végül idézet egy levélből, mely ismét csak megerősít abban, hogy jó úton járunk, s megkezdett munkát folytatni kell - még vagy 25 évig…
„Mi nem az alkotótáborba jöttünk! Mi nyaralni jöttünk!" Így érkeztünk meg Fonyódligetre, az MSMME alkotótáborába. Végül nyaraltunk és maradandót alkottunk! Mi közösen, mindannyian, akik ott voltunk. Kicsik és nagyok, sérültek és még sérültebbek, ismeretlenül is ismerős arcok. Abban a hétben benne volt a lelketek! Hálás vagyok, hogy ott lehettem, hogy átélhettem Veletek a csodát! Az alkotás és a szabadság csodáját!
Asztalos Zsolt, elnök, MSMME



Megint 25

Fehér István, az MSMME művészeti vezetője, az egri Gárdonyi Géza Színház színművésze idén ünnepelte 50. születésnapját. A színház társulatának alapító tagját augusztus 20-án tűntette ki Eger városának Polgármestere 25 évnyi kulturális munkásságáért. Az elismeréssel az eljátszott szerepeken túl az emberekhez fűződő viszonyt, a falusi és fogyatékkal élőket összefogó színjátszó csoportokra tett hatását is díjazta a város vezetése.


Gratulálunk, Isten éltessen Művészeti Vezető Úr, további sikereket kívánunk:
MSMME

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése